Magunkévá tettük az Emmausz-járás hagyományát (galéria)

Hiába lógott az eső lába húsvéthétfőn, nagyjából száz érdeklődő esőkabáttal felvértezve, napsütéses időszakokban bízva érkezett kora délután a megújult Belward pincébe. A bama.hu szerkesztősége is úgy döntött, hogy idén részt vesz ezen az eseményen, radarképet és időjárásjelentést böngészve reménykedtünk, hogy megússzuk szárazon. Legalábbis nem fogunk bőrig ázni. Vagyis nem az eső fog minket eláztatni, a pécsi borvidék nedűje előtt azért nyitva hagytuk ezt a lehetőséget.

A kiindulóponton felmarkoltuk a kezdőcsomagot, egy-kettő pohár irsait, a térképünket, valamint az útlevelünket, amelyre felskiccelhettük a kvízkérdésekre adott válaszokat. A program ugyanis nem fulladt ki annyiban, hogy a kulináris gasztroélvezeteknek adtuk át magunkat a helyi kispincékben, hanem a versenyszellemünket is felkorbácsolták.

A hásságyi halastavat megkerülve tíz állomást bejárva a borkészítésről szerzett tudásunkat, illetve az internetes keresés rutinját csillogtatva szerezhettünk pontokat, hogy a legvégén elnyerjük méltó nyereményünket. Mert az is volt, de ne szaladjunk előre, hiszen nem a megérkezés, hanem a megtett út a lényeg.

Ha a közös borozás és falatozás nem lenne elég közösségépítő, akkor a kérdéseket feltevő táblák melletti fejtörés biztosan összekovácsolja a túrázókat. Sőt, néhány pohár bor után már a nyelvi akadályok is ledőlnek, így a német ajkú úriemberrel anélkül is kerestük közösen a választ, hogy beszélnénk németül, vagy ő magyarul.

A szőlőhegy tetejére érve festői tájban gyönyörködhettünk a pécsi borvidék ízei mellett, napnyugtakor pedig a pincékben feltekert hangerő adta jelét, hogy elkezdődött a legrutinosabb versenyzők ideje. Bár a mulatás számunkra véget ért, de "elsőbálozóként" mondhatjuk, ide érdemes visszatérni. Szerencsére a sikeresen teljesített túráért bezsebeltük a nyereményünket, így egy üveg gyöngyözőbor társaságában otthon még újra átélhetejük a hagyományt, ami ezzel a miénk is lett.