A fagyi és a strand volt a legnépszerűbb

Harminc évvel ezelőtt, júliusban az utolsó szabad és önfeledt nyári szünetemet töltöttem a június végi államvizsga és az augusztus 1-jei munkába állás között. Egy nap híján ugyanis éppen harminc évvel ezelőtt – 1988. augusztus 1. – kezdtem dolgozni újságíró- gyakornokként a Dunántúli Naplónál, illetve az egykori Baranya megyei Lapkiadó Vállalatnál, 4300 forintos kezdő fizetéssel. Mélyépítő mérnökként volt egy másik ajánlatom is, a bős-nagymarosi vízlépcső építésénél, ott a fizetés éppen a duplája lett volna, de a munka sokkal unalmasabb. Az írás viszont „szerelem” volt a javából, így fel sem merült komolyan a kérdés, hogy melyiket is válasszam.

A fagyizót elnézve nem csak a négyforintos ár tűnik hihetetlennek, de a kínálat – pisztácia, rumos szilva, citrom, tuttifrutti – is az. Az És megint dühbe jövünk című Bud Spencer és Terence Hill filmre emlékeztet. Milyen jó is volt a hőségben egy kellemes fagyival lehűteni magunkat.

A híres harkányi Anna-bál szintén több évtizedes múltra tekint vissza, amelyeken bizony már akkor is komoly feladat várt a zsűrire, hogy az estélyi és a fürdőruhás felvonulás után kiválassza az indulók közül a legszebb hölgyet, akit az est fénypontjaként királynővé koronázhatnak. A Dunántúli Napló nem csak tudósított az eseményről, hanem egy-egy kollégánk zsűritagként is részt vett az eseményen.

A nyár az esküvők időszaka, így lapunk sem maradhatott le egy-egy boldogító igen kimondásáról, amely különleges körülmények között zajlott, adott esetben a levegőben, ejtőernyős ugrás közben.