Dokumentum-klippekkel mutatják be történelmünket (videó)

Az Udvari Kamaraszínház új műfajt teremt: a Trianoni nemzettragédia 100. évfordulója kapcsán dokumentum-klippeket forgat. A társulat szívügye a történelmünkről szóló darabok bemutatása, Andrási Attila igazgató és művészeti vezető elmondta, miért tartja ezt fontosnak – írja a life.hu.

– Egyik ok a társulatunk alapítására a történelem iránti nagy érdeklődésem. A délvidéki Szabadkán születtem és nőttem fel.

Világossá vált számomra, hogy az ottani magyarságnak mint nyelvi és kulturális közösségnek többet kéne tudnia a múltjáról,

és nem megelégedni az ottani rendszer kínálta kényelmesen hiányos tudással. Ami meg Magyarországot illeti, mindig is tudtam, hogy fontos tartalmak voltak és vannak elferdítve vagy tabu-témaként kezelve. Beláttam a „historia magistra vitae est” mondás igazságát: nem érti a jelenét és nem tudja elképzelni jövőjét a nemzet, amely a múltját nem ismeri. A másik ok a „szakosodásra” az, hogy más színházak ritkán érzik szükségét, hogy ilyen darabokat műsorra tűzzenek, a mi darabjaink még nem is töltik ki ezt az űrt elegendő mértékben. A harmadik ok, hogy

szívügyünk a történelmünkről szóló darabjainkat bemutatni az elcsatolt területeken, és másutt a világban.

Az ember szabad akaratában és akaraterejében hiszek, nem a fatalizmusban. A történelemben a körülmények néha szűkebb, néha nagyobb mozgásteret biztosítanak, nem egyetlen lehetőséget. Gondoljunk csak a maroknyi önszerveződő ellenállóra, akik elfoglalták Sopront, és ezáltal kikényszerítették a népszavazást a Hűség városában, amely így nem lett elcsatolva – részletezte a rendező.

– Mindebben igencsak megerősített Horváth Jenő tanulmánya a Trianon-előtti huszonöt évről. Részletesen ír a kényszerpályákról, a mozgásterekről, az eredményes és a rossz politizálásról Magyarországon és külföldön egyaránt. Stílusából nem érezhető ki valamilyen ártó ideológiai meghatározottság. Diplomatának készült, így történészként nagyobb érdeklődéssel, hozzáértéssel és alapossággal nyúlt a témához. A Milleniumtól Trianonig című könyvét megkerülhetetlennek tartom, de természetesen nem képzelem tökéletesnek és hibátlannak, az igazság után kutatva a pozitív előítélet is félrevezető. Horváth szakírói stílusa magával ragadott, izgalmas olvasmány a történelem iránt érdeklődőknek, mely alapján jól el tudtam képzelni a korabeli viszonyokat – mondta Andrási Attila.

– És akkor, egyszer csak kitört a járvány, ellehetetlenítette a próbákat, az előadásokat. Kerestem a megoldást, hogyan csökkentsem az intézkedések kényszerűen rossz hatását, vagy fordítsam előnyünkre. Így ötlött fel bennem a film gondolata. A színészek egyenként jönnek a forgatásra. Nagyon kevesen vannak egy időben egy helyen, a jelenlévők nagy távolságot tarthatnak.

Szigeti Réka dramaturgnak most nem karakterek interakcióit kell izgalmassá tennie, hanem feladata többek között úgy megvágni egy bonyolult tanulmányt, hogy ne essen csorba a tartalmi összefüggésekben,

úgy rövidítsen vagy alakítson át hosszú mondatokat, hogy élőszóban érthetőbb legyen, de megmaradjon Horváth fogalmazásmódjának választékos és kissé régies íze.

Az, hogy a szöveget képzett színészek mondják, már önmagában véve enyhíti a szöveg „szárazságát”.

Igyekeztük a szövegrészeket a személyes karakterükhöz illeszteni, de újszerű próbatétel számukra, hogy egy színesen átélt előadásmód mellett, mégis egy helyben ülve, követhetően, érthetően mondják el a tömény tartalmat a nézőknek, akik most találkoznak vele először. Nem véletlen, hogy forgatáskor a leggyakoribb rendezői instrukcióm a „lassabban” volt. A színészek ugyan nem mozognak térben, ezt ellensúlyozzuk a mozgalmas kép- és filmanyaggal. Filmünkben a történelmi személyek játsszák újra a régi szerepeiket, színészeink meg a narrátorok. A nézők döntik majd el, mennyire sikerült megfelelnünk a kihívásnak – adta meg a végszót a Jászai-díjas rendező.

A filmet meg lehet nézni a színház honlapján is.

Borítókép: Alkotómunka a Udvari Kamaraszínházban