A 80 éve elhunyt Bangha Bélára emlékezünk

A nemesi származású jezsuita atya, akit Magyarország sajtóapostolának is neveztek, különösen nagy hatást gyakorolt kora társadalmának szellemi és kulturális életére. Nevéhez fűződik a katolikus sajtó megszervezése és terjesztése, az ország és Budapest rekatolizációja is. Életműve több mint 80 kötetet és számos újságcikket ölel fel, novellát, drámát és verset is írt. A Tanácsköztársaság alatt minden korábbi újságját beszüntették, külföldre menekült, de visszatérve újult erővel látott munkához. Nevéhez fűződik a négykötetes Katolikus Lexikon megjelentetése is.

Száz éve napvilágot látott, Magyarország újjáépítése és a kereszténység című alapműve néhány hónapja újból megjelent. A történelmünk sorsfordulóiról szóló kötetben Bangha górcső alá veszi a keresztény magyar államiság szétesésében szerepet játszó liberalizmus és szocializmus, valamint a velük kéz a kézben járó szabadkőművesség hatásait is. Arra keresi a választ, hogy ami bekövetkezett, miért történhetett meg, és a katasztrófa után mi a kiút, hogyan lehetne a Károlyi Mihály és a bolsevikok által ránk szabadított reménytelenségből kitörni. Mindezt azzal a meggyőződéssel tette, hogy a történelem ismétli önmagát, ami egyszer bekövetkezett, az megtörténhet újra. E műve különös aktualitással bír ma is.

A hangyaszorgalmú atya a fajelméletet és a nemzetiszocializmust éppolyan károsnak tartotta a kereszténységre, mint a kommunizmust, kora modern társadalmi értékválságának ellensúlyozására egyedül a keresztény hitet és értékrendet tartotta alkalmasnak. Felismerte a keresztény írók, újságírók nevelésének fontosságát, és az ökumené jegyében szorgalmazta a felekezetek közötti párbeszédet is.

Bangha Béla nemzetközileg is elismert személyiségnek számított. Egyik kezdeményezője és alelnöke volt a Katolikus Akció (Actio Catholica) mozgalomnak, életműve megkoronázásaként pedig ő lett 1938-ban a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus főszervezője. Hosszas szenvedés után, 1940-ben Újpesten halt meg leukémiában.