2019.11.21. 20:32
Szakács Árpád kapta a Lovas István-sajtódíjat
Szakács Árpád újságíró kapta meg elsőként a Lovas Istvánról elnevezett sajtódíjat. A múlt nyáron elhunyt publicista az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb újságírója volt.
Forrás: Magyar Demokrata
Fotó: Vermes Tibor
Csütörtök este első alkalommal adták át a Lovas Istvánról elnevezett újságírói díjat a budapesti Szent Margit Gimnázium dísztermében. A rangos elismerést Szakács Árpád újságírónak ítélte oda a Lovas István szellemi örökségét ápoló szakmai grémium. Az esemény keretében Devecser városa különdíjban is részesítette az újságírót.
Ki volt Lovas István?
Lovas István 1945-ben született Budapesten. A Wikipédián szereplő életrajza szerint 1984 és 1990 között a Szabad Európa Rádió szerkesztője volt Münchenben, illetve tudósítója New Yorkban. 1990 júliusában tért haza és azóta elhunyt barátjával, Méhes Csabával létrehozta az „Alapítvány a Kommunizmus Áldozataiért” szervezetet. Több éven át az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda és más fordító irodák számára készített fordításokat 9 nyelvből. 1992-től a Pesti Hírlapban kezdett írni, majd számos más napi- és hetilapban publikált, beleértve a Napi Magyarországot, a Magyar Demokratát, a Magyar Fórumot és a Magyar Nemzetet. 1992-től 1994-ig Csúcs László, a Magyar Rádió elnöki posztját betöltő alelnökének tanácsadója volt. 1997-től 2006-ig a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában olvasta fel jegyzeteit. 1998 és 2002 között Csermely Péternek, a Magyar Televízió hírigazgatójának tanácsadója, az MTV Akadémia ötletgazdája, egyik szervezője, illetve tanára volt. 1999-2002-ig a Miniszterelnöki Hivatal tanácsadója volt külföldi sajtóügyekben. 2000 és 2003 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem médiaszakán volt vendégelőadó. 2001 júniusától a Magyar ATV Sajtóklub című műsorát vezette. 2004 és 2014 között a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítója volt. A halálát megelőző időszakban a Magyar Hírlapban, a Magyar Időkben, a Magyar Demokratában publikált, állandó résztvevője volt az Echo TV Sajtóklub című műsorának és heti nemzetközi sajtószemlét ismertetett a KarcFM rádióban.
Gaudi Nagy Tamás a díjátadón elmondta, Lovas István imádott élni, komoly tervei voltak, váratlan halálával nagy űrt hagyott maga után. A kiváló újságíró megvetette a gyávaságot és a megalkuvást, bátorsága pedig legendásan bivalyerőssé tette.
A zsúfolásig telt díszteremben Szentesi Zöldi László újságíró olvasta fel a díjazott laudációját, amelyben Lovas István és Szakács Árpád munkásságát állította párhuzamba.
Kiemelte: a Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatot akár Lovas István is írhatta volna. Hozzátette: „nem pusztán hiszem, de biztosan tudom is, hogy Szakács Árpád hű lesz a névadó munkásságához”. Mint mondta:
„Szakács Árpád még mindig pályája kezdetén áll, és ha lesz elég bölcsessége a bátorsága mellé, hogy a nemzet ügyét jól szolgálja, nagy tetteket várhatunk tőle.”
Szentesi Zöldi László kiemelte: Szakács Árpád a partiumi Köröstárkányban született, „az a falu magyar sziget a román tengerben. Köröstárkány a magyarországiaknak kicsit Erdély, a székelyeknek pedig határozottan Alföld. Nem csoda, ha duplán tehetséges embereket bocsát útjára: olyanokat, akiknek a szívük és az eszük is a helyén van” – tette hozzá.
Szakács Árpád megköszönve az elismerést elmondta, Lovas István munkássága már gyerekként nagy hatással volt rá.
" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Beszédében párhuzamot vont a mai kor történései és az 1918-1919-es összeomlás között. Mint mondta: ma is ugyanazok a folyamatok játszódnak le, a globális világ „emberkísérlet” keretében „egy új fajt próbál létrehozni”.
Kifejtette: 1919-ben az internacionalizmus jegyében a nemzeti identitást, a közösségeket és a kereszténységet akarták megszüntetni, ma pedig ott tartanak, hogy a nemi identitást is el akarják pusztítani. Ezzel párhuzamosan végső csapást mérnek a nemzetekre a kevert népességű Európa létrehozásával.
Szakács Árpád szerint azért érdemes a jelenkor eseményeit történelmi kontextusba helyezni, mert jól látszik, hogy egy több mint 200 éves folyamat keretében kíméletlen ideológiai harc folyik „az emberkísérleti ideáik alapján az irigységre épülő gyűlölet talaján meg akarják alkotni az ateista, materialista, semmihez nem kötődő, irányítható tömegmasszát.”
Hangsúlyozta: száz évvel ezelőtt azért tudták átvenni a hatalmat, mert a korabeli konzervatív elit átadta a kultúrát „amelyen keresztül a felforgatás korifeusai hirdetni tudták a világképüket, meg tudták szólítani, el tudták kábítani a magyar társadalmat.”
Mint mondta: „a fenyegetést 1919-ben félvállról vették, egyszerűen azért, mert a polgári világképbe nem fért bele az, hogy ezek a világtörténelem legnagyobb gazemberei, tömeggyilkosai: a jászioszkárok, a szabóervinek, a kunbélák ideológiája egy és ugyanaz. A liberalizmus, a nácizmus, a kommunizmus és az ebből kinövő baloldal egy és ugyanaz.”
Arról beszélt, hogy
„ma a konzervatív oldal, pontosan mint száz évvel ezelőtt, egzotikumként tekint a felforgatók eszméire, és tétlenül asszisztál saját maga és Magyarország megsemmisítéséhez”.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar társadalom nem ismeri a történelmét, így a veszéllyel sincs tisztában.
A parlament egyes ellenzéki tagjaira utalva kiemelte: „ezek ma is ideológiailag ugyanazok, akik százezrével vitték a magyar édesapákat a gulagra elpusztítani; ezek ugyanazok, akik kisgyerekes családokat télvíz idején kitelepítettek a Hortobágyra egy disznóólba; ezek ugyanazok, akik megvárták, hogy Mansfeld Péter betöltse a 18. életévét, majd felakasztották; ezek ugyanazok, akik Tóth Ilonkát a legbestiálisabb eljárásban meggyilkolták.”
Szakács Árpád elmondta:
minden egyes világfelfordulást, háborút, pusztítást a kultúrán keresztül készítettek elő, vittek véghez.
„Az igazi erő, a világlátás és az életérzés monopóliuma a kultúrán keresztül válik valósággá, áthelyezi a küzdelmet a szellemi térbe, hogy majd innen szólítsa meg a lelkeket, az érzelmeket, a tudatot. Ezért ragaszkodnak a balliberálisok a kultúrához” – tette hozzá.
Szakács Árpád a cikksorozatát felidézve úgy fogalmazott: „Magyarországon ma a balliberális világkép emberkísérletének programja zajlik, ezt segíti a kultúra minden területe. A film, képzőművészet, könyvkiadás, könyvterjesztés, előadóművészet, a vizuális kultúrák, a színház, a zene, a fesztiválok, stb. keretében, egyszóval minden területen naponta sulykolják a migrációt, a gender és a homoszexuális meg egyéb másságpropagandát.”
Felhívta a figyelmet arra is, hogy „kőkemény módszerekkel készítik elő a kereszténység, a maradék nemzeti tudatunk és gondolkodásunk megsemmisítését. Mindezt majdnem teljes egészében a magyar állam finanszírozásával.”
Szakács Árpád
1980-ban született Köröstárkányban. Újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, kommunikációs szakember. 1998-2001 között a Nagyváradon megjelenő Bihari Napló és az Erdélyi Napló munkatársa. 2001-től a Magyar Nemzet igazságügyi szakújságírója. 2004-től a Reggel című napilap újságírója, szerkesztője. 2005-ben az Axel Springer központi szerkesztőségének újságírója, szerkesztője. 2008-2016 között több lap- és könyvkiadó vezetője, főszerkesztője. 2016-tól a Mediaworks nyomtatott megyei napilapjai központi szerkesztőségének főszerkesztője. Nevéhez köthető a Kinek a kulturális diktatúrája? című 2018-ban megjelent cikksorozat, amely az utóbbi évtizedek legnagyobb visszhangot kiváltó tényfeltáró írása volt. A sorozatról hírt adtak a Reuters, BBC, DPA és más külföldi sajtóorgánumok oldalai is. Szakmai elismerései: Csepel Örökség díj (2014), Eötvös József sajtódíj (2018), Petőfi Sándor Sajtószabadság Díj (2018). Az általa vezetett szerkesztőség munkáját 2019-ben Érték és Minőség Nagydíj Kommunikációért Nívódíjjal ismerték el a parlamentben.
Benyhe István szavait idézve Szakács Árpád emlékeztetett: „ha nincs a kormány és a nemzet érdekeit megalapozó és mederben tartó spirituális összefogó erő a társadalomban, akkor a pénz, a kommunikáció és az önzés veszi át az irányítást.” Mint mondta: „ehhez annyit tehetnénk még hozzá, hogy ha nincs lelkekre ható mondanivaló, ami jövőképet mutatna, ha nincs lelkekre ható életérzés és világlátás, ami erővé és eufóriává tud válni, akkor ezeket nem fogjuk tudni megállítani.”
Szakács Árpád Szabó Dezső 1938-ban megjelent soraival zárta előadását:
„Miniszterelnök Úr! (…) Ma az egyetlen védő és alkotó egység: a mozgósított magyar öntudat. Aki mindig hátrál, mindig lemond, mindig a gyávaságot tartja megmaradása biztosítékának: az elvesz a világ megvetésében és könnyű zsákmány elnyomója számára. Hívjuk fel egy nagyarányú, szélesemberségű kulturális, gazdasági, szociális politikával a magyarság öntudatát az önvédelem, a megújhodás nagyszerű harcára a világ figyelme előtt és találjuk meg a közös életérdek, a közös életveszedelem útját a kis nemzetekkel.”
A Lovas István Társaságról
2019. október 2-án hivatalosan is bejegyezte a Lovas István Társaságot a Budapest Környéki Törvényszék. A társaság célja, hogy megőrizze és tovább adja mindazon értékeket, amelyeket az ország egyik legnépszerűbb újságírója képviselt. A társaság Kondor Katalin újságírót választotta meg elnöknek. Az egyesület elnökségi tagja Lóránt Károly, az ismert közgazdász és újságíró. A Magyar Demokrata hetilap kiadója fedezi a Lovas István Sajtódíj egymillió forintos összegét. Elsődleges céljuk Lovas szellemi örökségét ápolni, gondozni, s bemutatni, milyen szakmai és erkölcsi mércét képviselt ő. Szeretnék előmozdítani a nemzet sorskérdéseivel, politikai életével kapcsolatos, nemzeti értékeket védő, tisztességes sajtómunka nagyobb megbecsülését is, valamint az ezt a szellemet képviselő alkotók együttműködését és érdekeinek védelmét.
Borítókép: Lóránt Károly (b1,) a Lovas István Társaság elnökségi tagja, Bencsik András (b2), a Magyar Demokrata hetilap főszerkesztője, Szakács Árpád (b3), a Mediaworks nyomtatott megyei napilapjai központi szerkesztőségének főszerkesztője és Kondor Katalin újságíró, a Lovas István Társaság elnöke.