Soha nem adták fel! 15 év után érkezett meg Bíborka, a csodababa

Dudás Bíborkának rögtön a születésekor csodájára jártak: 2020-ban ő volt ugyanis azt év első újszülöttje Tatabányán, január elsején, 9 óra 15 perckor született a Szent Borbála Kórházban. Mint minden szülő, Molnár Ramóna Rozália és Dudás Ferenc is csodaként élték meg, hogy gyerekük született és az elmúlt egy év minden napján újraélik a boldogságukat.

A kis családot a kemma.hu kereste fel és az is kiderült, hogy mennyi küzdelem árán, valódi csodaként érkezett meg hozzájuk a kislányuk. Azt már a kórházi interjú alkalmával, tavaly kiderült, hogy Bíborka a pár első gyermeke, fogantatása misztikumát azonban csak most árulták el a szülők. Az apuka, Ferenc, elérzékenyülve árulta el, hogy bizony 15 évet várt a csöppségre, igaz soha nem adták fel.

– Hosszú évekig azt mondták, nem lehet gyermekem, így Bíborka érkezése valódi csoda az életünkben, amiért végtelenül hálásak vagyunk annak a természetgyógyásznak, aki rajtuk kívül mintegy kétszáz, hasonló gonddal küzdő párnak segített már.

Azt már mosolyogva tette hozzá az apuka, hogy fiatalon volt egy megérzése – akkor még nem tudott a problémájáról –, hogy ha valaha gyereke születik, az biztosan kislány lesz, és a nevét is megálmodta korábban.

Mentős múltja ellenére Ferenc kislánya születésére a mai napig izgatottan emlékszik vissza, olyan ideges volt aznap éjjel, mint korábban soha, pedig addigra már három szülés levezetésében segédkezett!

– 12 évig dolgoztam a tatai mentőállomáson, ennyi idő alatt pedig sokféle helyzetben kellett helytállnom, köztük három szülésnél is. Ezek közül is volt egy különösen emlékezetes eset, amikor konkrétan a már megszületett csecsemőhöz értünk oda, akit újra kellett élesztenünk. Hála Istennek sikerült, és a sokkos állapotban levő édesanyát is meg tudtuk nyugtatni, akit teljesen váratlanul értek a történtek, tekintve, hogy még három hét lett volna vissza a várandósságból. A nehézségeket csak tetézte, hogy a picihez riasztott rohammentő balesetezett útközben, az időközben megérkező gyermekorvos pedig szintén sokk-közeli állapotba került a helyzet láttán. A nehéz indulás ellenére az újszülöttel minden jól alakult, azóta pedig egészséges kisgyerekké cseperedett – emlékszik vissza Ferenc a filmekbe is beillő eseményekre.

Ramóna megerősíti Ferenc szavait, miszerint hősies múltja ellenére igen felfokozott állapotban várta kisbabájuk megérkezését:

– A páromon kívül édesanyám jött be velem a szülőszobára, és azt kell mondanom, hogy mindketten sokkal idegesebbek voltak, mint én, pedig alapvetően én vagyok az izgulós a családban – mondja nevetve az édesanya.

– Bíborka már az érkezésével felforgatta a mindennapjainkat, azóta pedig még többet változtatott rajtunk: bár világ életemben fiúra készültem, igazi lányos anyukát faragott belőlem, az apukáját pedig teljesen elvarázsolta. A természetgyógyászunk szavaival élve – aki azt mondja, mindig olyan nemű gyermek érkezik a családba, amelyik szülőnek „erősítésre” van szüksége –, lányos energiát hozott az otthonunkba, ezzel megteremtve az egyensúlyt köztünk. Bíborka olyan erős kisugárzású, magával ragadó és okos kisbaba, hogy bizony apának fel kell kötnie a gatyáját! – vázolta fel a kialakult „erőviszonyokat” az anyuka...