Mészáros Árpád Zsolt, a kenyérre kenhető rosszfiú

A Vasárnap reggelben megjelent interjú során egyértelműen kiderült, hogy ugyan valóban egy rendkívül kedves, rugalmas és mindenféle allűröktől mentes művész, mégis bőven akad csibészség az életében.

Joker a Batman-sorozat ikonikus karaktere: rosszfiú, szuperbűnöző. Miért az ő bőrébe bújtál a fotózás alkalmával?Jellemző rád az a fajta uralkodási hajlam, amelyet ő képvisel?

Abszolút! Az elmúlt harminc évben kaptam bőven olyan szerepeket, amelyekben a gonoszt kellett megtestesítenem. A színpadon van részem őrületben, de otthon egy nyuszi vagyok. Régebben volt őrült korszakom, megéltem pár balhés esetet, úgy viselkedtünk a barátaimmal, mint az utcagyerekek. De a szüleim egészen biztosan azt mondanák most, hogy jó fiú voltam. Lázadtam, rocker is voltam, sőt még a rendőrséggel is volt dolgom. A járőrök megvertek gumibottal, mert átmásztunk a kerítésen, látni akartuk az EDDA-koncertet, de nem volt pénzünk jegyre. Egyébként Jack Nicholson a kedvenc színészem, egyik nagy példaképem, ezért áll közel hozzám Joker karaktere.

Az Operettszínház egyik legsikeresebb és legismertebb művésze vagy. Jelenleg melyik a hozzád legközelebb álló darab, amelyben igazán ki tudsz teljesedni?

A Maya című operettnek novemberben lesz a bemutatója, most ez a kedvencem. Annyit elárulhatok, hogy a darab egyesíti a félreértéseken alapuló klasszikus francia bohózati humort és a Rejtő Jenő-i szertelen, krimiszerű vadságot és frivolitást. Rengeteg izgalmat tartogat a nézők számára. Két szerepet is játszom a darabban, két különböző karaktert: egy mindenre elszánt gyilkos, szeszbűzös tábornokot, valamint egy jóságos bohócot.

Szinte megállás nélkül dolgozol. Előfordul, hogy a fáradtság kínos helyzeteket szül?

Igen, bár nagyon igyekszem ezeket elkerülni, és a szabadidőmben kipihenni magam, amennyire csak tudom. Zenés színház esetében akkor sem állhatok le, ha valami sötétség van a fejemben a darab közben. Van, hogy kijön belőlem Kazinczy. A Sybillben egyszer például azt énekeltem a „leng a zászló az utcák terén” helyett, hogy „zeng a László az utcák terén”.

Rendkívüli önfegyelem kell ahhoz, hogy ilyenkor ne nevessétek el magatokat.

Nyilván nem örül az ember, ha szöveget téveszt, de a közönség óriási ovációval jutalmazza a bakizást. Pont a Sybill egyik előadásán volt egy nagyon vicces helyzet. Egy tábornokot játszottam, aki szekálja a fiatalokat. Bejött Dolhai Attila, akinek komoly dolgokat kellett mondanom, szigorú jelenet volt. Éreztem, hogy az egyik oldalon elengedett a hosszú bajuszom ragasztása, és minden szónál belibegett. Ezt Attila nem sokáig bírta, és az egész nézőtér sírva nevetett velünk együtt. Daliásan letéptem a bajuszt, és folytattuk tovább az előadást. Ezek az esetek még közelebb hozzák egymáshoz a színészeket és a közönséget. A nézők hálásak az ilyen bakikért.

Úgy tudom, volt egy drámaibb esemény is, amikor mindenkit ki kellett menekíteni a színpadról és a nézőtérről.

A Miss Saigont játszottuk. Belekezdtem a szólómba, amelyet mindig nagy vastaps kísért. Ez alkalommal arra lettem figyelmes, hogy a nézők egymás után állnak fel, és hagyják el a helyszínt. Rendkívül kellemetlen volt: nem tudtam, mit csinálok rosszul. Majd a kollégák és a technikusok figyelmeztettek: egy pirotechnikai eszköztől kigyulladt a függöny. Addig, amíg nem tudtuk folytatni az előadást, jót beszélgettünk a közönséggel.

Féltékenyek rád a kollégáid a sikereid miatt?

Mindenkinek vannak irigyei. A kollégák részéről ezt nem érzem. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, mindent tudunk egymásról. De mindenütt vannak a másik háta mögött suttogó emberek. Az interneten viszont előfordul, hogy megalapozatlan negatív kritikákat kapok.

A karrieredet részben a gyilkos kórnak köszönheted. Egy kollégád szerelmi féltésből lelökött a színpadról éppen húsz évvel ezelőtt, ekkor diagnosztizálták az orvosok a rákot a szervezetedben – egészen véletlenül.

Ez az incidens nem arról szólt, hogy a tehetségemre volt féltékeny az úriember – akivel azóta egyébként nagyon jóban vagyunk –, hanem egy csinos táncoslány miatt volt a balhé. Azért lettünk barátok, mert tulajdonképpen megmentette az életemet. Ha a baleset kapcsán nem derül ki, hogy van bennem egy hatcentis daganat, akkor már nem élnék. Hittem a zene gyógyító erejében, onnantól kezdve kezdtem el énektanárokhoz járni...

Kivették az egyik vesédet. Ugyanolyan teljes életet tudsz élni, mint a műtét előtt, vagy vannak szabályok, amelyeket szigorúan be kell tartanod, hogy kíméld a szervezetedet?

Igyekszem tudomást sem venni arról, hogy egy vesével élek. Ez nem mindig jó. Tudom, hogy be kéne húznom a féket, mert eléggé elkapott a gépszíj. Akkoriban mindent igyekeztem megtudni a betegségemről az orvosoktól, és kimentem Tibetbe, hogy lelkileg tisztuljak, gondolkodjak. Szóval, próbálok mindet megtenni azért, hogy egészséges maradjak.

Ha jól látom, nehezen használod a kezedet. Mi történt?

Nemrég elkezdtem keményebben edzeni, és leszakadt a bicepszem. Nem tudok húzni vele. Hosszú a gyógyulási idő, de rendbe fogok jönni. Egyébként a színpadi balesetek mestere vagyok: bordatörésem is volt mostanában. Azt gondoltam, még úgy tudok ugrani, mint fiatalabb koromban, de be kell látnom, hogy én is öregszem. Mostantól egyébként Gömöri András Máté kollégám lesz a trénerem, vele fogok kondizni. Most érkeztek meg az interneten rendelt táplálékkiegészítőim. Remélem, az asszony nem veszi észre ezeket, mert nagyon drágák voltak.

2016 karácsonyán jegyezted el Brigit. Többször is készültetek már az esküvőre, azonban még a mai napig sem keltetek egybe. Mi ennek az oka?

Igazából mindketten annyira elfoglaltak vagyunk, hogy eddig még nem volt időnk oltár elé állni. Viszont most már abban a korban van Minimázs – ahogy a közös gyermekünket, Árpádot nevezzük –, amikor számára is maradandó élményt nyújthat az esküvőnk. Úgyhogy rajta vagyunk a projekten, csak nem sürgős. És rengeteg pénzbe kerülne a lagzi, hiszen brutálisan sok embert szeretnénk meghívni.

Milyen esküvőt terveztek?

Mindenképpen szabadtérit. Brigi vallásos, ezért neki fontos, hogy a Szent István Bazilikában legyen a menyegző egyházi része.

A kedvesed nyitott és megértő partner, jó viszonyt ápol mindhárom gyermekeddel, akiknek nem ő az édesanyjuk.

Igen, ez Briginek volt a legnehezebb, hiszen neki kellett vállalnia velem együtt a csemetéket is. Az elején még minden szerelem lángol, akkor könnyebben rámondja az ember, hogy „Igen, a gyerekeiddel együtt is szeretnélek!” De a legjobb kapcsolatban is vannak mélypontok, nehézségek. Nálunk is. Ennek ellenére, azt hiszem, minta-mozaikcsalád vagyunk.

Merse fiad a Vigyázat, gyerekkel vagyok! című műsorban elmondta, hogy otthon meztelenül szoktál táncolni, és hogy nem vagytok szégyenlősek egymás előtt.

Számunkra ez természetes. Ha hazaérek, szeretek megszabadulni a ruháimtól, akár tél van, akár nyár. Amikor van egy jó hétvégi reggelünk, előfordul, hogy táncolunk, birkózunk, ökörködünk.

Hol éltek?

Olyan helyen élünk a Duna-parton, ami abszolút természetközeli. Van három kutyánk, két pintyünk és hat aranyhalunk. Így együtt vagyunk mi egy nagy, boldog család.

Borítókép: Kékkovács Mara Piri és Mészáros Árpád Zsolt Andersen szerepében Eisemann Mihály – Szilágyi László Én és a kisöcsém című operettjének próbáján a Budapesti Operettszínházban 2015. március 11-én.

Forrás: MTI Fotó/Szigetváry Zsolt