Így viseljük könnyen a serdülőkor viszontagságait

A csalad.hu szemlézte a brit Guardian gyűjtését, amelyben hasznos szakértői tanácsokkal látják el a szülőket.

Engedjük elmenni

„A szülők biológiailag arra vannak programozva, hogy védjék a gyermekeiket, de az evolúció már csak olyan, hogy a védett utódnak fel kell nőnie, le kell válnia és a tinédzserkor azért van, hogy ez megtörténjen”

- mondta Nicola Morgan.

A tinédzserkori problémák kezeléséről publikáló szerző szerint a folyamat a gyermeknek könnyű, mert ő biológiailag a leválásra van programozva, míg a szülő még mindig a védelmezésre.

„A szülő agyában semmi nincs, ami le akarna válni a gyermekről. Akkor van baj, ha túl sokáig akarjuk védelmezni, ez az, amikor előjönnek a konfliktusok.

Picit lehet gyászolgatni az édes kisgyermeket, de készüljünk fel a tényre, hogy most éppen egy új életkorszakba lép” – tette hozzá Amanda Major tanácsadó.

Az viszont nem igaz, hogy a tininek már nincs szüksége a szüleire. Nagyon is van, csak már nem úgy, mint korábban, a teljes kontroll idején.

Értsük meg a biológiát

A hormonok és a szeizmikus növekedés az agyat kicsit túltolják ebben a korban és ez a gyermek huszonéves koráig eltarthat. A serdülőkor érzelmi hullámvasút, úgynevezett „rossz” kockázatvállalás, alacsony empátia jellemző rájuk, érzékenyebbek a hatásokra és gyengébb az impulzusszabályozásuk.

Az alvásmintájuk is megváltozik. Nem tudnak elaludni, amikor kellene, és éppen ezért felkelni sem tudnak időben.

Semmilyen szülői szabály nem tudja felülírni a biológiát.

Jobb, ha segítünk inkább nekik az új alvásmintákhoz való alkalmazkodásban, engedjük őket délig aludni hétvégente!

Videójátékok

„A videójátékok fontosak gyermekkorban,

ablakot nyitnak a megértésre, ráadásul segítenek abban is, hogy kapcsolódási pontot találjunk a tininkkel”

– hívta fel a figyelmet Andy Robertson újságíró és játékos.

De az nem jó, ha elszigetelten, egyedül játszanak. Hozzuk ki őket a hálószobájukból.

„Ne csak határokat szabjunk, keressünk olyan játékokat, amelyekkel nem baj, ha játszik.

Nézzük meg a játékok PEGI minősítését is, ez a filmes korhatároknak felel meg.

A játékok nagyon jó karakterfejlesztők lehetnek, kitartást, együttműködést és stratégiai gondolkodást stimulálhatnak”

– tette hozzá Andy Robertson.

A gyermekek szeretnék, ha mi is részei lennénk a játékunknak, és ha erre időben odafigyelünk, a serdülőkorban nagyon jól jöhet. A játékidő hosszáról pedig a tinédzserrel együtt döntsön a szülő.

Tartsuk nyitva a kommunikációs csatornákat

Egyértelmű, hogy ebben az életszakaszban változik a kommunikáció. Amikor éppen zajlik, a veszekedés, a kiabálás, a melodráma vagy a csenddel büntetés nagyon személyes élmény lehet, de próbáljuk meg nem így felfogni.

Tartsuk nyitva a kommunikációs csatornákat, próbáljuk meg kitalálni, mikor és hogyan akar kommunikálni a gyermek.

A kommunikációra jó helyszín lehet az autó, ahol nem lehet elvonulni, de igyekezzünk a korábbi, hagyományos családi tevékenységeket is fenntartani, és reménykedjünk, hogy a tini is részt vesz bennük, még ha csak egy undok „lehet” is a válasz.

Ismerjük meg a közösségi média alapjait

El kell fogadnunk, hogy ők többet tudnak erről, de azért az is fontos, hogy határokat húzzunk a számukra. De bízzunk bennük és lássuk meg a közösségi média pozitív oldalát is, hogy aztán hitelesen tudjunk beszélni velük a negatívumokról, sőt engedjük, hogy a kisebb tesóiknak ők beszéljenek erről.

„Nehéz lefektetni a szabályokat, ha nem tudjuk abbahagyni a telefonunk nézegetését. Mutassunk jó példát” – mondta Nicola Morgan.

Vegyük komolyan a mentális egészséget

Sok felnőttkori mentális probléma gyökerezik a kora serdülőkorban. A modern technológia jelentős különbséget jelent a tinédzserek számára is a korábbi generációkhoz képest.

Külön gondot jelent, hogy a szülők gyakran rosszul állnak a serdülőkorhoz, úgy beszélnek róla, mint valami nagyon ijesztő dologról, amivel elbizonytalanítják a gyermeküket.

A saját szerepünk

A saját fiatalságunk újragondolásának nagyon fontos szerepe van a serdülő gyermekünkkel való helyes bánásmód kialakításában. A humor és az empátia nélkülözhetetlen, hangsúlyozta Natasha Devon, aki a gyermekek mentális egészségével foglalkozik.

„Mindig kérdezd meg a saját tinédzserkori önmagadtól, hogy az az ember mivé is vált felnőttkorára?”

– adott egy megfontolandó tanácsot. Tényleg, mivé?

Borítókép: illusztráció