Fejlövés végzett a legendás mecseki ellenállóval

Az 1931-ben született Malics Ottót 1956. november 14-én, a pécsváradi rendőrőrs elleni akció során érte végzetes fejlövés. Életének utolsó hetei elválaszthatatlanul összefonódtak a Mecseki Láthatatlanokkal. De kik voltak ők?

1956. november 4-ére virradóra a 6-os főúton bevonuló szovjet csapatok komolyabb ellenállás nélkül elfoglalták Pécset. A hír hallatán délelőtt született meg a jelszó: Fel a Mecsekre! 13-15 éves gyerekek, diákok, munkások, a bányász egységekből verbuvált honvéd csapatok gyülekeztek, s szabad, önkéntes ellenállók hamarosan parancsnokságot is alakítottak – emlékeznek meg az akkori eseményekről a történeti források.

Ismertetésük szerint a kisebb-nagyobb csatározásokkal járó felfelé vonulásuk során november 6-án délután érkeztek meg Vágotpusztára, az előre kiszemelt főhadiszállásra. Itt kezdődött meg a több irányból összegyűlt szabadságharcosok katonai rendbe állítása, némi kiképzés és az ünnepélyes eskütétel. Az egység elnevezése „Mecseki Szabadságharcos csapat” lett. Mintegy háromszázan lehettek fent Vágotpusztán. Néhány golyószóró, géppuska, valamivel több puska, kevés lőszer, és egy Csepel teherautó állt a rendelkezésükre – írták.

Innen úgynevezett vállalkozásokat indítottak, amelyek részben az ellenség összeköttetési és utánpótlási vonalai ellen irányultak, másrészt a felderítést szolgálták.

1956 - Nem adták fel

A csoport hatvannyolc évvel ezelőtt éppen ezekben a napokban elhatározta, hogy a reménytelen bel- és külpolitikai helyzet, erősen megcsappant létszámuk és az ellenük mozgósított nagy erők bevetése miatt feloszlatja magát, így mindenki szabadon választhatott további sorsát illetően. Többen Jugoszlávia felé hagyták el az országot.

Legendás szakaszparancsnokuk, Málics Ottó a pécsváradi rendőrs elleni támadás során hősi halált halt, az attakban egy fiatal rendőr megöltek a szabadságharcosok.

„Bár akcióikkal valódi csapásokat mértek a megszálló csapatokra, szimbolikus jelentőségük túlmutat katonai erejükön: a Mecseki Láthatatlanokat a túlerővel szemben, reménytelen helyzetben tanúsított önkéntes és hősies helytállás jelképeiként őrizte meg az emlékezet” – méltatta a szabadságharcosokat a Mecsekerdő Zrt., amely kiemelten ápolja mecseki 56-osok emlékét.