Megtalálhatták a viktoriánus „Elefántember” sírját

Az „elefántember” néven ismert Joseph Merrick a 19. századi Angliában élt, és egész életét egy súlyos rendellenesség határozta meg, az idő előrehaladtával teste – mind bőre, mind csontozata – egyre deformáltabb lett, pontos diagnózist napjaink tudósai sem tudnak biztosan felállítani. Merricket többen kihasználták, és karneváli attrakcióként mutogatták a megvetéssel és gúnnyal teli közönségnek. Halála után csontvázát megőrizték a Royal London Hospital nevű kórház munkatársai, további maradványait pedig ismeretlen helyen helyezték örök nyugalomra. Egy Merrick életét kutató írónő azonban lehetséges, hogy rátalált az „Elefántember” sírjára – írja a Múltkor.

Jo Vigor-Mungovin, a „Joseph: Az Elefántember élete, kora és helyei” című mű szerzője szerint a City of London Cemetery nevű temetőben egy jeltelen sírba temették Merricket, miután eltávolították csontjait. Vigor-Mungovin az alapján jutott következtetésére, hogy Merrick halálának évéből vizsgálta át a temető dokumentumait.

„Kérdeztek erről, és azt tudtam válaszolni, »vélhetően ugyanoda temették, ahová Hasfelmetsző Jack áldozatait«, mivel ugyanazon a környéken haltak meg” – mondta az írónő. Ezt követően benne maradt a gondolat, és elhatározta, hogy utána is néz. A City of London Cemetery archívumában igyekezett az „Elefántember” halálának időpontja köré szűkíteni keresését.

„Úgy döntöttem, a halála körüli nyolchetes periódust vizsgálom át, és ott, a második oldalon meg is volt Joseph Merrick” – mesélte Vigor-Mungovin. Hozzátette, Merrick maradványainak vélhetően a halála időpontja körül eltemetett számos holttest ügyeinek intézése közepette veszett nyoma.

Habár a maradványok még vizsgálatra várnak, az írónő szerint elegendő információ birtokában van ahhoz, hogy „99 százalékos” valószínűséggel kijelentse, a legendás „Elefántember” végső nyughelyéről van szó. Ezt főként arra alapozza, hogy az archívumban talált feljegyzések az ott szereplő Joseph Merrick lakhelyeként a London Hospitalt (a mai Royal London Hospital) nevezik meg, továbbá az elhunyt életkora is egyezik.

A meglehetősen részletes feljegyzések azt is rögzítik, hogy a temetés időpontja 13 nappal Merrick halála után volt, valamint azt, hogy a maradványokat vizsgáló halottkém ugyanaz a Wynne Baxter volt, akiről tudjuk, hogy az „Elefántember” holttestének vizsgálatát végezte.

„Minden illeszkedik, túl sok minden ahhoz, hogy véletlen egybeesésről lehessen beszélni” – mondta Vigor-Mungovin. A hatóságok szerint egy kisméretű emléktábla elhelyezésére lenne lehetőség a felfedezett síron, az írónő pedig abban reménykedik, ezt követheti egy emlékmű Merrick szülővárosában, Leicesterben.

Joseph Merrick élete egyszerre volt érdekes és tragikus, ahogy a testét borító deformitások egyre jobban ellehetetlenítették számára a normális életvitelt – egyszerre volt a figyelem középpontjában lévő különlegesség és társadalmi pária. Születésekor teljesen normális és egészséges fiú volt, ötéves korától azonban gyors és groteszk elváltozások vették kezdetüket. Tünetei közé tartozott ajkai megdagadása, bőrének hamuszínűvé változása, egy homlokán egyre nagyobbra növő púp, lábai abnormális méretűre növekedése, és az idővel egész testét borító húsos kinövések.

Az elváltozások által okozott szenvedést tetézte az a számtalan pszichológiai és lelki kín, amelyet kinézete miatt el kellett szenvednie. Miután más munkát már nem tudott vállalni, kénytelen volt csatlakozni egy utazó társulathoz, amely pénzért mutogatta a kíváncsiskodóknak. Idővel megismerkedett Dr. Frederick Treves-zel, a London Hospital munkatársával, aki közelebbről is megvizsgálta őt.

„A feje volt a legérdekesebb dolog. Nagyon, nagyon nagy volt, mint egy hatalmas zsák tele könyvekkel” – írta Treves. Merricknél végül szívrendellenességet is megállapítottak, miközben a rejtélyes kinövések lassacskán egész testét beborították, és már a beszédre is képtelen volt. A kórházban talált menedéket, ahol egy szerény lakosztályt alakítottak ki neki, és a jólelkű adományozók által a kórháznak nyújtott forrásokból tartotta fenn magát.

Utolsó éveit békében, az orvosok felügyelete alatt élte le, mígnem 1890. április 11-én, mindössze 27 éves korában elhunyt. Csontjait napjainkban a St. Bartholomew's Hospital kórház levéltár-múzeum részlegén őrzik.