A legmodernebb technológiával figyelik nemsokára a villámokat

A villámlások helyzetéből időszakosan készült összegképek alapján megbecsülhető a zivatarcellák mozgásának iránya és sebessége. Ennek segítségével rövidtávon előre jelezhető, hol várható villámlás. Ez a magasban dolgozók, az energiaszektor, a robbanásveszélyes munkaterületek, a szabadidős rendezvények és a repülés számára a legfontosabb, de a rövidtávú előrejelzéseket is tökéletesen pontosítani tudják a segítségével. A szenzorok napi 24 órában működnek és a villámlás helyét képesek akár 150 méteres pontossággal megadni – írta Fábos Erika a Vasárnap Reggelben.

Varga Bálint, villamosmérnök, az Országos Meteorológiai Szolgálat meteorológusa azt mondta: eddig is működött villám lokalizációs rendszer hazánkban, de mivel húsz éve építették ki, mára elavult. Most több állomással és a legmodernebb szenzorokkal építik ki az újat, ami júniusra készül el.

„Abban is segít ez a hálózat bennünket, hogy például villámkár esetén nagy pontossággal meg tudjuk mondani akár egy teljesen kieső területről is, hogy mikor, mennyi és mekkora villámlás történt ott. Ez mezőgazdasági károk esetében fontos, de az áramszolgáltatónak is segíteni tudunk, amikor távvezetékeket vizsgálnak, vagy a vezetékek nyomvonalát tervezik, hogy hova érdemes telepíteni. Természetesen legnagyobb hasznát az előrejelzések készítésénél vesszük. Azzal, hogy ennyire pontos paramétereit tudjuk egy villámlásnak, tökéletesen nyomon követhető egy zivatarcella mozgása: iránya, sebessége. Ez azért fontos, mert ha a villámtérképen valaki látja, mondjuk a Balatonnál az adatokat, pontosan ki tudja számítani, hogy oda mikor, milyen zivatar érkezik és mekkora villámlással jár majd. Így, már akkor pontosan tudni lehet mekkora vihar lesz, amikor még szép derült az ég és zavartalan az időjárás. Ennek a rövidtávú előrejelzésben, például egy fürdőtónál, nagy jelentősége van a strandolók, a vízben sportolók és vitorlázók szempontjából.”

Egyre többet tudunk az időjárásról, sőt az arra való törekvések is egyre eredményesebbek, hogy mesterségesen befolyásolni tudjuk. Magyarországon a nagy károkat okozó jégesőket igyekeznek megakadályozni sikerrel. Már az 1970-es, 80-as években lőttek fel jégesőelhárító rakétákat, főleg a Balatonnál. Ezt váltotta fel az 1990-es években a talajgenerátoros módszer. A rendszert, elsőként a Dél-Dunántúlon, a Mecsek egyik csúcsán működő időjárásfigyelő központból irányították. Ha a szakemberek a radaron jégeső-gyanús felhőket észleltek, rádión, később mobiltelefonon riasztották a munkatársakat, akik működésbe hozták a talajgenerátorokat. Ezek ezüst-jodidot tartalmazó folyadékot párologtattak el, amely a hő hatására feljutott a felhőkbe, és ott sok apró jégkristályt hoztak létre a kevesebb nagy szemű jég helyett, ez, mire földet ért elolvadt, vagy olyan apró jégként hullott le, amely nem okozott károkat a termőföldeken. A módszer azóta elterjedt, az Egri borvidéken is működik már öt éve, ahol szintén érezhetően kevesebb azóta a jégverés. A kármegelőző rendszert a kormány támogatásával több régióban is folyamatosan építik.

Esőt is csináltak már sikerrel, főleg Amerikában és arab országok is kísérleteztek különböző módszerekkel sikeresen. Legutóbb Sri Lankán sikerült 45 percen át szakadó záport előidézni. Az ország legtöbb vízierőművének otthont adó hegyvidéki területén – ahol amúgy a legtöbb teaültetvény is található – a Srí lankai-i légierő egyik gépe 2400 méter magasságban kémiai anyagokat juttatott a felhőkbe, azért, hogy essen. A cél az, hogy a száraz évszakban gyakori áramkimaradásokat megakadályozzák. Csapadék nélkül ugyanis nem működnek a vízierőműveik.

Az eljárás lényege, hogy egy már kialakult gomolyfelhőbe olyan anyagot juttatnak – ez jellemzően ezüst-jodid, de Srí Lankán emellett szárazjeget és sót is használtak – ami katalizálja a csapadékképződést. Ezek a feljuttatott részecskék egy természetes folyamat eredményeként kavarogni, ütközni kezdenek a felhőben, miközben egyre nagyobb vízcseppek tapadnak rájuk. Amikor annyira meghíznak, hogy legyőzik a felhajtóerőt, esőként a talajra hullanak. A mesterséges módon való csapadék előállítása nem újkeletű, 1946. november 16-án a General Electrics kutatólaboratóriumában azt fejlesztették ki, hogyan lehet mesterséges havazást előidézni.

Tudta mitől színes a villám?

Villámláskor a levegő hőmérséklete a villámcsatorna – ez az a vonal, ami látszik a levegőben – környezetében hirtelen több ezer fokra felmelegszik, ezért kitágul, ez a jelenség okozza a robajszerű hangot, a dörgést. A villám színét pedig az okozza, hogy a nagy hőmérséklet hatására a levegőben lévő nitrogén lebomlik, ennek fénye a jellegzetes kék szín.

Borítókép: illusztráció