A külföldi egyetemek is figyelik a tehetségeket

* Több külföldi egyetemen csak minimális tandíj van, sőt egyre több helyen egyáltalán nincs is, csak a napi megélhetést kell fedezni.
* A legtöbb intézményben az oktatás angolul folyik, azaz aki például Dániába menne, annak nem kell feltétlenül megtanulnia dánul.
* A külföldön megszerzett diploma értékét növeli, hogy az elmélet mellett sok megszerzett gyakorlati tudást is feltételez.

Egy, a közelmúltban publikált felmérés szerint jelenleg minden ötödik magyar középiskolás gondolja úgy, hogy az érettségi után külföldön szeretne továbbtanulni – ráadásul a szülők 85 százaléka támogatná is, hogy gyermeke egy másik ország egyetemén, főiskoláján folytassa tanulmányait. Vannak olyan gimnáziumi osztályok (elsősorban a középiskolai rangsorokban rendre előkelő helyen végzőkről van szó), ahol a diákok fele, kétharmada nem titkoltan külföldi egyetemen, főiskolán tervezi a továbbtanulást. Ám a történet visszafelé is működik: a legjobb gimnáziumokat rendszeresen figyelik a világ legjobb egyetemei, s aki kimagasló eredményeket ér el valamilyen tantárgyból, aki igazán tehetséges, azt gyorsan meg is találják – a fiatal így bátran számíthat arra, hogy már gimnazistaként ösztöndíjajánlatot tesz elé valamelyik külföldi csúcsegyetem.

Tény és való, hogy a külföldi továbbtanulás nem olcsó mulatság: ugyan sok országban tényleg csak minimális a tandíj, vagy egyáltalán nincs is, de azért egy csúcsegyetemnek a mai napig meg kell fizetni az árát – az Egyesült Államokban, a Yale-en, a Harvardon például nem ritka, hogy egy tanév forintra átszámolva 8–10 millióra jön ki. Ezeken az egyetemeken ráadásul nehéz ösztöndíjat kapni, de nem is lehetetlen: a tanulmányi versenyeken elért eredmények ugyanis valóban számítanak. Ennek illusztrálásául érdemes megemlíteni a pécsi Leőwey Klára Gimnázium korábbi tanulóját, Szabó Attilát, aki két éven át nyolcvan ország négyszáz ifjú zsenijét megelőzve lett abszolút első a fizikaolimpián – és most az angliai Cambridge-ben, az egyik legpatinásabb iskolában tanul.

„Az nagy segítség, hogy mindenki, de tényleg mindenki beszél angolul”

– Hogy milyen kint tanulni? Lehet, hogy maga a megélhetés drágább, mint otthon, viszont az egyetemnek nincsenek költségei, s az oktatás sok választási lehetőséget hagy a diákoknak – mondta el lapunknak Matyasovszky László, aki a hollandiai Tilburg University tanulója. – Az emberek nagyon pozitív mentalitásúak, befogadóak, udvariasak, segítőkészek. Fontos hangsúlyozni, hogy ez az egész városra érvényes, nemcsak az egyetemi fiatalokra: örülnek annak, hogy itt vagyunk, hiszen itt költjük a pénzt, s pezsgést hozunk ide. Az nagy segítség nekünk, hogy mindenki, de tényleg mindenki beszél angolul, még a hajléktalan is. A biciklizés, a kis távok és az egyetem segítsége megkönnyíti a mindennapi életet. Az oktatás magas színvonalú, s a különféle programok rengeteg lehetőséget kínálnak arra, hogy mozogj, szakosodj, tapasztalatokat szerezz.

Havi háromszázezer a megélhetésre

A külföldön tanulni vágyó tizennyolc évesek fiatalok immár évek óta elsősorban a viszonylag közeli országokat célozzák meg – a népszerűségi listán nem véletlenül van az élbolyban Ausztria és Németország. Ugyanakkor már egyáltalán nem ritka, hogy valaki úgy gondolkodik: ha menni kell, akkor mindegy a távolság – ennek köszönhetően lett az utóbbi egy-két évben felkapott célország Norvégia, Skócia és Svédország. Tandíj egyik helyen sincs, az egyetemek infrastruktúrája minden igényt kielégít, az ezen helyeken megszerzett diploma nemzetközi szinten is elismert – problémát legfeljebb a mindennapi megélhetés jelenthet.

Norvégiában például egyáltalán nem olcsó az élet: diákként havonta körülbelül 9000 norvég korona, vagyis több mint 300 ezer forint kiadással kell számolni, amely magába foglalja a szállást, étkezést és az egyéb költségeket.