Levágják-e a polip csápjait?

Két hír a napokból: „Ha nem jut sürgősen pénzhez a BKV, leállhat a budapesti tömegközlekedés.” És: „Hagyó Miklós és társai a vádirat szerint másfél milliárd forintos kárt okoztak a BKV-nak.”

Amennyiben a vádaknak mondjuk csak a tizede megáll, Budapest egykori szocialista főpolgármester-helyettese társaival egy országot köpött szembe. Miközben már az egész rendszer recsegett-ropogott, a vélt bűnszövetkezet tagjai nokiás dobozban szállították a tízmilliókat a szervezet fejének, „BKV-s Eleonóra” pedig úgy vett fel több mint 86 millió forintot, hogy egy garasra sem lett volna jogosult. Ha mindez így van, akkor a maffia a politikát is behálózta úgy, hogy az itáliai hasonló ügyekre szakosodott Cattani felügyelőnek is nehéz dolga lenne
a szálak kibogozása.

Mindeközben az ilyen és más, még csak vélt visszaélések miatt indult nyomozások miatt sokan boszorkányüldözésről, koncepciós perekről beszélnek.
Ugyan akár ebben is lehet igazság (lásd: miért éppen most?), de szerintem másról van szó: féltik a bőrüket.

Pedig felelős politikusainknak végre szembe kellene nézniük azzal, hogy az érinthetetlenség mítosza összetörni látszik, az országot nem hitbizományba kapták, s tényleg felelősséggel tartoznak. Nemcsak a törvény előtt, hanem az Isten adta népnek is.

Mindettől független baranyaiéként őszintén szólva nem is igazán érdekel, jár-e a metró, vagy épül-e kaszinó Sukoróban. Csakhogy mindezeknek az árát végül mi fizetjük meg, hiszen az érintettek, ha oda is kerülnek, ahova valók, aligha keresik meg „odabent” kinti munkálkodásuk árát.