2009.09.16. 12:06
Pénzek a nép színe előtt
Felszállt a füst. Tegnap, ha nem is reggel, de végül is szinte minden közösségi tulajdonban levő cég kiadta, mennyit is keresnek vezetőik. Most lehetne persze a jogállamiságot ünnepelni, hogy hát milyen jó is nekünk, lám, azt is az orrunkra kötik, mennyit keresnek nagyjaink.
Lehetne örülni, hiszen sokan jó ideje úgy vélték, ez közérdekű adat, hiszen a mi pénzünkből alapított cégekről van szó. Bíróságra mentek, ombudsmanhoz. Most erre nincs szükség, megszületett a jogszabály: éljen a nyilvánosság.
Csak az a furcsa érzés ne lenne, hogy ehhez azért kellett a BKV botránya,
a százmilliós végkielégítések ügye. Mit ügye, inkább sorozata, szakmánya, rendszere, hálózata. Ami persze nem azért derült ki, mert valamely jó és tiszta embereknek ebből a kvázi pénzlapátolásból elegük lett. Dehogyis. Ócska kis politikai játszmák miatt néhány vezetőnek érdeke volt, hogy kiszivárogtasson. Ha nem lett volna ez a politikai érdek, s nem borul a bili, akkor ez a jogszabály se lenne, s ma se tudnánk semmit.
De most lehet nézegetni a béreket. Lehet vitatkozni, szörnyülködni. Az egyik oldal előhozhatja, hogy ez a nyugati topmenedzseri fizetésekhez képest milyen kevés (persze az ilyenkor nem merül fel, mennyit keres példának okáért egy német géplakatos), meg hogy a szakértelmet meg kell fizetni. A másik oldal meg felvetheti, hogy milyen szakértelem az, ami egymás után használható a villamosiparban, a tömegközlekedésben, legközelebb meg talán az agykutatásban. Szóval lehet rágódni rajta, adott a gumicsont.
Addig sem a saját zsebét nézi a nép.
