Árokba lökték a biciklist

Alig várjuk a jobb időt, hogy ismét kimehessünk a kevésbé forgalmas utakra. De tartunk is tőle, mert az utóbbi húsz évben a forgalom nagyarányú növekedésével egyre gyakoribbak az inzultusok. Velem több mint egy évvel ezelőtt történt, hogy a Pécs–Görcsöny közötti úton egy szürke személyautó elém vágott, az ajtaja kivágódott és kiugrott belőle egy dühösnek látszó fiatalember. A látszat nem csalt, ezt azzal bizonyította, hogy miközben próbáltam elkerülni, kerékpárostól az árokba taszított. Meleg nyári délután lévén, a csalán jól lekezelte a nem létező reumás panaszaimat. Mindez nem volt elég, kimászva az árokból még egy kis ráadáshoz is sikerült hozzájutni. Ami a leginkább fájt, az mégis a durvaság. Időközben kerékpáros társaim is a helyszínre érkeztek és többen igyekeztünk a szavak erejével leállítani az elkövetőt és megbánásra bírni. Minden igyekezet sikertelennek bizonyult. Ekkor mobilon értesítettem a rendőrséget. Mint később kiderült, azon dühödött fel a férfi, hogy a mögöttünk jövő kerékpáros társaink megelőzése miatt (és a mi megelőzésünk következtében is), veszélyes helyzetbe sodorta magát. Velünk telt be neki a pohár. De mit is ír a KRESZ? Az előzést csak akkor szabad megkezdeni, ha (egyebek mellett) az előzni kívánó megbizonyosodik arról, hogy a manővert be is tudja fejezni. Ügy lett az esetből, hónapokon át tartott, végül a férfit a bíróság 80 000 Ft pénzbüntetésre és 13 556 Ft bűnügyi költség megtérítésére kötelezte. Az ítélet szerint az autós bűnös közúti közlekedés biztonsága elleni bűntettben, valamint garázdaság vétségében.

Nos az ilyen és az ehhez hasonló esetek miatt tartunk kedvelt sportunk gyakorlásától. Nem azért megyünk az országutakra, mert az autósokat akarjuk idegesíteni, hanem mert nincs más lehetőség, ugyanis nálunk nincsenek úttestek mellett futó kerékpárutak. Franciaországban megtapasztaltam, milyen kultusza van ennek a sportnak, illetve a kedvtelésből kerékpározásnak. Itthon csak annyit kérnék, hogy legyenek egy kicsit megértőek velünk szemben.