A fotózás az alkotónak és a modellnek egyaránt örömöt szerezhet

Mint sok más iparág, úgy a fényképészet is egyre inkább az elüzletiesedés útjára indult. Nyilvánvalóan a szükséges gépek, objektívek, vakuk és egyéb kiegészítők, nem is beszélve a stúdiófelszerelésről, az utómunkálatok idő- és szoftverköltségeiről, mind-mind a piac törvényei között tudnak létrejönni.

Azonban megfigyelhető az is, hogy egy-egy fényképezés ára a kliensek számára már-már egyesek kéthavi fizetésével vetekedhet, s így nemcsak a legszegényebb, társadalmilag legnehezebb körülmények között élők, de a józan ésszel gondolkodók sem tudják, vagy nem szívesen engedik meg maguknak azt, hogy néhány jobb minőségű felvételért vagyonokat fizessenek.

Ez az elüzletiesedés sok mindent jelenthet, de az biztos, hogy képes lehet kiölni az örömöt, a lelkesedést és az érdeklődést is mind a kezdő vagy másképp gondolkodó fotósokból, mind a fotózkodni vágyó, ám anyagilag józanul költekezni kívánó portréalanyokból. 

Az olyan kezdeményezések, mint a Magyar Vöröskereszt hiánypótló ötlete, segíthet abban, hogy visszacsempéssze az örömöt a fényképezőgép lencséje mögé és elé is, a pénzközpontúság helyett az olyan fogalmakat képes előtérbe helyezni, amelyek a 18. századi Antonio Genovesi által képviselt, s a jelenkori olasz közgazdászok körében újra hangot kapó gazdaságfilozófiai megközelítésből sem hiányoznak: az ingyenesség, az ajándékozás és az emberi kapcsolatokra helyezett hangsúlyok.