Sok helyen leginkább az együttlét és a közös alkotás a lényeg

Nincs könnyű dolguk a kistelepülések közművelődési munkatársainak, akiket ugye már a legkisebb településeken is alkalmazni kell. Nehéz kimozdítani az embereket, de azért szerencsére egy-egy kulturális jellegű programra, vagy foglalkozásra páran szívesen elmennek. A lényeg mindenütt a közösségépítés, közösségerősítés, hiszen a kis közösségek a falvak jövői, ők alkotják a magot, akik nem csak egymásnak segítenek, hanem később minden helybelinek, és tesznek a településért is. 

A szakkörök a falvakban újabb lehetőséget nyitnak arra, hogy még több kis közösség alakuljon. Emellett persze a legjobb, hogy tényleg tanul is az ember, elsajátíthat új mesterségeket. Persze vannak olyan szakkörök, ahol inkább az együttlét és a közös alkotás a lényeg, hiszen a falusi embert a mézeskalácssütésre, a horgolásra, vagy a tojásfestésre nem a szakkörök tanítják meg, hanem a szülők, nagyszülők, de mindenesetre jó kimozdulni, a foglalkozásokon beszélgetni és másokkal együtt sikerélményt szerezni. 

A tapasztalatok pedig sok helyen azt mutatják, hogy akkor is folytatódik a program, ha már nincs támogatás (eszközcsomag) hozzá. Tehát az alkotói tevékenységen kívül működik a közösségépítő funkció is a szakkörökön. Ez pedig minden szempontból örömteli és megbecsülendő, hiszen minél aktívabbak helyben az emberek, annál élőbb marad a legkisebb lélekszámú település is.