A ruhák vásárlása még a tanszerek áránál is jobban fáj a pénztárcának

Amikor iskolás voltam, természetesen én is húztam volna még tovább a nyarat, mintsem hogy egyre több családi összejövetelen arra a kérdésre válaszoljak: várod már az iskolát? Nem vártam a tanulást, vártam viszont a találkozást az osztálytársakkal és a papírboltos kört is. Így hívtuk anyuval a nagybevásárlást a tanévre. Nem kaptam mindenből azt, amit szerettem volna, mert sok minden drága volt, de imádtam nézelődni a boltban, és aztán otthon becsomagolni, elrendezgetni a felszerelést. 

Szülőként is szeretem a nagybevásárlást, csak annyi változott, hogy már nem izgalommal, hanem félve közelítek a pénztárhoz. Most lesz negyedikes a fiam, és első körben csak a füzetekért és a ceruzákért tízezer forintot fizettünk ki. De már nem is a tanszervásár aggaszt a legjobban, hanem a tornazsák, és a ruhatár felfrissítése. Az jobban fáj a pénztárcámnak, hogy szinte az összes pólót és nadrágot le kell cserélni nagyobb méretre. Tavaly nyár közepén már látszott, hogy szeptemberre új ruhák kellenek, de mondtam viccesen a családnak, hogy kihúzzuk az iskolakezdésig, mert ha most veszünk nagyobb pólókat, képes és azt is kinövi másfél hónap alatt. 

Viccet félretéve: nagyon kell lesni a leárazásokat, mert minden drága, és így a nyár végén, egyben, 60–80 ezer forinttal simán megterhelheti a családi költségvetést a szeptemberi sulikezdés. Ősztől kicsit megkönnyebbülök, és imádkozom, hogy legalább a tanév végéig ne kelljen ismét ruhaméretet váltani.