Kopogtat a való világ

Lehetne például idekeverni a politikát – olyanok röpködnének, hogy ezt hozná el a könnyű drogok liberalizálása, jöhetnének a víziók szétcsúszott felsősökről. Aztán rá lehet menni az oktatás cikizésére, azt tudja minden tizenéves, hogy ki írta a Toldit, de azt nem, hogy mit vált ki egy füves cigi, holott az életre kellene felkészülni a suliban, ugye. Sőt, akár közbizonságozhatunk is, asztalt verve mondhatnánk, hogy minden iskola mellé álljon egy rendőr, ne a gyorshajtókkal foglalkozzanak.

De ezek valójában tévutak. A történet ugyanis ennél sokkal, de sokkal egyszerűbb: arról van csak szó, hogy vége annak a világnak, amelyhez görcsösen ragaszkodni akarunk. Ezen sorok írójának már nem egy gimnazista sztorizott arról, hogy ma mennyire könnyű anyagot szerezni – s az „anyag” szó ebben az esetben gyakorlatilag mindenféle kábítószert jelent. Az egyikük elmesélte, hogy a sulitól ötven méterre kínálta meg egy díler extasyval, ő vett is, egyet lepörgetett, majd ment biológiaórára, hallgatta, hogy mi is van az egysejtűekkel. Ez a való világ, tetszik, nem tetszik, ez van az ablakunk alatt. Nem kell ideológia, nem kell semmi, csak vegyük tudomásul – és küzdjünk ellene.

A falubeliek attól félnek, hogy az ügy miatt majd a tanárokat, az igazgatót veszik elő. Holott nekik csupán egyetlen bűnük volt: azt hitték, hogy a kis falujukba nem tört még be a külvilág, hogy az még a béke szigete.

De olyan már rég nincsen sehol.