Módos példája a követendő

Fájt ez, nagyon fájt!

Így érzett egy-két órával a PMFC bajnokija után Feleki Attila ügyvezető és Elbert Gábor cégvezető. És így éreztünk mi is, és a szurkolók is.

S hogy ennél nagyobb fájdalmat éreztek a pécsi játékosok és a szakmai stáb, abban is biztosak vagyunk. A piros-feketék a hatvanadik percben 2-0-ra vezettek a Debrecen ellen, s úgy tűnt, simán nyernek. Másnap pedig arról szólhattak volna a cikkek, hogy az újjáalakuló PMFC simán legyőzte a bajnoki címvédőt.

Végül nem erről szóltak, hanem arról, hogy a Debrecen tíz perc alatt képes volt a fordításra. Mi meg az ordításra – mert ez bosszantó, fájdalmas időszak volt. Kavarogtak is a gondolatok a fejekben még jóval a meccs után is, a szurkolók rágták, emésztgették magukban a történteket, és a végén talán arra jutottak, amire mi. Nem lehetett ugyan győztes csapatot ünnepelni szombat este, de egyetlen pécsi drukkernek, játékosnak sem kellett szégyenkezve elhagynia a stadiont. Kész csoda, hogy a PMFC Supka Attila irányításával három hónap alatt eljutott odáig, hogy a Debrecent egy óra erejéig teljesen megbénítsa – a szakvezetőnek még három éve van arra, hogy elérje, az ilyen mérkőzések után ne fájjon a pécsi emberek szíve.

A bajnoki előtt köszöntötték a londoni olimpia szigetvári bronzérmesét, Módos Pétert. A példa adja magát: a birkózó nagy harcos, de fejet kellett hajtania egy iráni előtt. Néhány óra alatt azonban felállt a padlóról, s meg sem állt a bronzéremig – ezt kell tenniük a futballistáknak is!