Különbség

Két hete történt, hogy a labdarúgó NB II újonca, a Tatabánya 1-0-ra legyőzte a Vasast Angyalföldön. A fővárosi csapat életében mérföldkő lett az a találkozó, amely után Gera Zoltán talán nem is sejtette, hogy vezetőedzőként ennél a klubnál az utolsó nyilatkozataként ecseteli azt, hogy az alázatból példát mutató vendégek mentalitása felülmúlta az övéiét. Másnap derült ki, hogy neki mennie kell, tehát azóta új időszámítás szerint zajlik az élet a Fáy utcában.

Nyilván nagy büszkeség, ha egy újonc képes felülmúlni a bajnokság egyik legnagyobb esélyesét, amelyet jórészt válogatottat is megjárt futballisták alkotnak, ilyenkor tényleg komoly szerepet játszhat az alázat, a megfelelő mentalitás, mert ezek által egy-egy meccs erejéig el lehet tüntetni a tudásban meglévő különbséget.

A kívülálló szép jövőt jósolhatott a nagyszerű múlttal rendelkező Tatabányának a másodosztályban is, ezért aztán vasárnap este okkal nem hitt a szemének, amikor meglátta, hogy a Vasast idegenben verő csapat hazai pályán 7-0-ra kikapott a Kazincbarcikától. Jó kis mérkőzés lehetett a lelátón összegyűlt mintegy 1500 ember számára, a vendégek a 18. percben már négy gólnál tartottak, még jó, hogy a folytatásra kicsit visszafogták magukat.
Nem nehéz kitalálni, a két hete a játékosai akaratára és elszántságára oly büszke tatabányai vezetőedző arról beszélt a lefújást követően, hogy a labdarúgói negyed óra elteltével morálisan a padlóra kerültek, a produkció méltatlan volt, a két csapat között többosztálynyi különbség látszott, és persze megígérte, hogy ilyen többé nem fordul elő.

Ezt amúgy nehéz nem betartani, mert a futballban igen ritka az ilyen eredmény, az ennyire súlyos kiütés, ám szinte bárkivel előfordulhat. Elég talán csak a brazilokat idecitálni, akik szintén hazai pályán, ráadásul saját rendezésű világbajnokságon szaladtak bele egy hetesbe a németek ellen – ám ettől még senkinek sem vették a fejét, nem kergették világgá a csapatot a szövetségi kapitánnyal az élen. Két hét alatt a csapat nem cserélődött ki, ugyanazokat ünnepelhették Angyalföldön a tatabányaiak, akik miatt most pironkodhattak, de jó esetben egyik sem feledtetheti a másikat. Bevallom, semmi információm nincs a helyi futball­élet hátterében zajló eseményekről, látatlanban viszont csak az mondható, hogy ha a szép siker idején nem szabadott elszállni és két lábbal a földön kellett maradni, akkor most,

A sport ilyen, az élet pedig megy tovább.