Messi célba érhet

Lionel Messi és Cristiano Ronaldo. Az elmúlt két évtized két legjobb, leghíresebb játékosa. Két egészen kivételes labdarúgó. Annál is több, két egyszemélyes, vagy ha így jobban tetszik, egy kétszemélyes intézmény. 

Megtudtunk-e róluk bármi újat a Katarban zajló világbajnokság során? Azt hiszem, igen. Mégpedig azt, hogy a nemzettudat belőlük is különös, eddig talán kevésbé ismert érzelmeket képes előcsalni. Ronaldo mindig is hangoztatta, hogy a válogatott neki mindennél fontosabb. Még szép, gondolhatnánk rosszmájúan, hiszen a portugál válogatott játékosaként is sorra írta át a rekordokat. A sors iróniája, hogy Ronaldót egyetlen meccs választja el attól, hogy ő legyen az a játékos a labdarúgás történetében, aki a válogatottban a legtöbb meccset játszott. Százkilencvenhatot! Te jó ég! Más örül, ha a pályafutásába bajnoki mérkőzésből belefér ennyi. Pechhére Ronaldo csak holtversenyben rekorder, hiszen Bader Ahmed al-Mutawa ugyanennyiszer lépett pályára Kuvait nemzeti csapatában. Az ugyancsak harminchét éves és még szintén aktív al-Mutawa ugyan semmit sem ért el hosszú pályafutása során, de ettől a rekord az rekord. Ha Portugália túljut Marokkón, akkor Ronaldo egyedüli csúcstartó. De Portugália elbukott, talán éppen azért, mert Ronaldo már nem a régi. Ugyanakkor új erényeket csillogtat. Miközben a felesége és a családja telekiabálta a világot azzal, micsoda méltánytalanság érte, ő maga nem ingott meg, azt hangoztatta, Portugáliáért mindenre hajlandó. Pedig a manchesteri affér a bizonyíték rá, nem tűri a mellőzöttséget. A válogatott, a haza azonban neki is szent és sérthetetlen. 

Lionel Messi a Barcelonával mindent megnyert, amit csak lehet. Ám hiába hétszeres aranylabdás, a világ egyik legjobb futballistája, akit tényleg csak Peléhez és Maradonához lehet mérni, azt se hallgassuk el, hogy az argentin válogatottban egészen a vb-ig adós volt a kiemelkedő teljesítménnyel, mi több, mintha gyakran egykedvűen játszott volna a nemzeti csapatban. E tekintetben Messi teljesen új arcát mutatja Katarban. Még szép, hogy rugdossa a gólokat, rendre ő a meccs embere, ugyanakkor soha nem látott heves érzelmek törnek fel belőle. Az Argentínát a Hollandia elleni tizenegyespárbajban ért sérelem miatt nekiment a FIFA-nak, keresetlen szavakkal becsmérelte az ellenfél egy játékosát, a kétgólos Wout Weghorstot. A döntőbe jutás kivívása után aztán olyan boldogság öntötte el, mint még soha.