Civil a pályán

Novák Miklós

Ez őrület! – így jellemezte a brazil egészségügyi hatóság (Anvisa) eljárását Gianni Infantino, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA elnöke. Tényleg az.

Ki ne tudná, az európai idő szerint vasárnap esti Brazília–Argentína rangadót, világbajnoki selejtezőt az Anvisa emberei rekesztették be tragikomikus jelenetek után. A tisztviselők előbb felszólították a két csapatot, hogy fejezzék be a játékot, mert négy argentin futballista a szabályokat megszegve jelent meg a találkozón. A felszólítást a játékosok eleresztették a fülük mellett, folytatták játékot. Erre a lelkes apparatcsikok – civil a pályán! – rendőrök és biztonsági emberek kíséretében felmentek a gyepszőnyegre, a játékosok után futkostak, lehetetlenné tették a mérkőzést. Az ember hirtelen nem is tudta, sírjon-e, vagy nevessen. A játékvezető egy óra múlva lefújta a találkozót, mert folytatásról szó sem lehetett.

Az is közismert, a brazil hatóság azért cselekedett így, mert négy argentin labdarúgó – Emiliano Buendía, Emiliano Martínez, Giovani Lo Celso és Cristian Romero – a koronavírus-járvány miatt érvényben lévő szabályokat megszegve utazott be Brazíliába. A nevezettek nem jelezték, hogy 14 napon belül Angliában jártak, bár ezt, ha akarták volna, sem tudták volna eltitkolni, hiszen a Premier League két klubjában szerepelnek. Ezen az sem változtat, hogy nem egyenesen Angliából utaztak be, hanem Venezuelából, ahol az argentin válogatott előzőleg szerepelt – minden gond nélkül.

A négy renitens elhagyta az argentin keretet, csütörtökön Bolívia ellen nem játszik, s Horvátországon keresztül kíván visszatérni Angliába, mert onnan érkezve nincs karanténkötelezettségük. Az ügy komolyságáról már ez is árulkodik, Venezuelában lehet játszani, Brazíliában nem, Argentínából közvetlenül nem lehet visszautazni Angliába, Horvátországot érintve viszont igen.

Az eset egyik tanulsága, hogy a brazil hatóságok roppant éberek. Bár ha ezt összevetem a helyszíni tapasztalataimmal, még 2014-ből, amikor a labdarúgó-világbajnokság idején három hetet tartózkodtam Brazíliában, akkor ebben van okom kételkedni. Jártam higiéniailag erősen kifogásolható nyomornegyedben – ahová manapság sem nagyon teszi be a lábát hatósági személy –, továbbá belföldi repülőjáraton, amelyre úgy lehetett felszállni, mint nálunk a vonatra a Keletiben.