Sport(oló) nemzet

Az Orbán-kormány eltökélt célja, hogy Magyarország ne csak sportnemzet, hanem sportoló nemzet is legyen. Ennek az alapját a mindennapos testnevelés bevezetése jelentette. Akadtak persze fanyalgók – miért pont itt ne lettek volna –, ám tény: a gyerekek zöme nagyon is vevő volt rá. Napjainkban kétségkívül felértékelődött a testnevelésórák szerepe, s ezzel párhuzamosan megváltozott a testnevelő tanárok megítélése is. Ma már nem külön „kasztot” képviselnek, mint hajdanán, hanem a pedagógustársadalom egyenrangú, megbecsült tagjai.

A mindennapos testnevelés bevezetésével – a gyermekek mellett – a sportegyesületek jártak a legjobban.

Ahol időben kapcsoltak, ott ugrásszerűen megnőtt az utánpótláskorú sportolók száma, a többől pedig ugyebár lényegesen könnyebb meríteni, megtalálni a tehetségeket.

Érdemes összevetni a mostani állapotokat a néhány évvel ezelőttivel; döbbenetes a változás a TAO-s látvány-csapatsportoknál. Az elmúlt hat évben közel százezer fiatalt sikerült megnyerni a labdarúgás számára, kézilabdában és jégkorongban majd háromszor, kosárlabdában közel két és félszer, vízilabdában pedig másfélszer annyi igazolt sportolónk van ma, mint volt 2011-ben.

A TAO-s rendszerbe csak tavaly júniusban került be a röplabda, ám a változás itt a legszembetűnőbb: hatszor (!) annyian röpiznek versenyszerűen, mint hat éve. Igaz, itt lehetett a leginkább hova fejlődni: 2011-ben – bár a világ egyik legnépszerűbb sportágáról beszélünk – a kétezret sem érte el az igazolt röplabdázóink száma.

Az utóbbi időben felkapott sportág lett a röplabda; főleg Budapesten és a lányok körében népszerű. Egyre több szülő szeretné, hogy röplabdás legyen a gyermeke. Talán azért, mert itt más csapatsportágakkal ellentétben nincs test-test elleni csata, háló választja el egymástól a küzdő feleket – mondta ifjabb Nagy Péter, a rekordbajnok Fino-Kaposvár tavaly nyáron szerződtetett játékosa, aki anno bő egy évtizede Bajnokok Ligája-győztes volt a német Friedrichshafen csapatával.

Sokan vagyunk, akik azt valljuk: talán nincs is olyan gyerek, aki ne szeretne mozogni. Csak éppen meg kell találni a neki legmegfelelőbbet, legyen az éppen röplabda vagy teljesen más sportág. Ez pedig a mi, szülők, tanárok és edzők (közös) felelősségünk. Segítsünk hát nekik, hogy ráleljenek a legjobbra. S egyszer eljön az az idő, amikor nemcsak sportnemzet leszünk, hanem sportoló nemzetté is válunk.