Konkoly Zsófia lazít és már a gimire koncentrál

– Égig ér most a boldogság?
– Persze. Mondjuk akkor is jól érezném magam, ha úgy alakul, hogy végül nem nyerek érmet, de megúszom a legjobb időimet, ám így azért sokkal jobb. Minden számban, amelyikben versenyeztem, teljesen kiúsztam magam, nem tartalékoltam, nem figyeltem arra, hogy lesznek még egyéb versenyek – beleadtam apait-anyait.

– Várjunk egy pillanatra: ezzel azt mondja, hogy ha, mondjuk, tartalékolt volna a 100 pillangó előtt egy kicsit, akkor még a bronznál is szebb érem sikerült volna?
– Nem, dehogyis. Kétnaponta voltak a versenyeim, úgyhogy minden számra rá tudtam pihenni kellőképpen, nem kellett tartalékolnom. Meg a felkészülést is így alakítottuk ki, hogy tehát sok számban indulok, sokszor vízbe ugrom, nem egy vagy esetleg két számban akarok villantani. Inkább arra célzok, hogy nincs bennem hiányérzet, nem nézek vissza egyik úszásomra sem úgy, hogy lehetett volna jobb is, hogy végezhettem volna előrébb.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] A csak tizennégy éves pécsi paraúszó, Konkoly Zsófia még sok ötkarikás játékon szeretne indulni (fotó: MTI)
[/caption]– Meglepte a bronzérem?
– Persze. Nem nagyon láttam a többieket, nem tudtam, ők hogyan mennek, csak a saját tempómra figyeltem oda. Örülök, hogy ez most egy bronzra volt jó.

– S amikor felnézett az eredményjelzőre, akkor jött a meglepődés?
– Igazából már előbb, mivel a célba nyúlás után kigyulladnak a lámpák – ha első vagy, egy lámpa, ha második, akkor kettő, ha harmadik, akkor három. Iszonyú jó érzés volt, amikor megláttam magam előtt a három lámpát égni. Pláne azért, mert igazából úgy tippeltem, hogy negyedik leszek. Úgyhogy boldog voltam, amikor megláttam a három égőt.

– És utána mi történt?
– Hát jöttek a gratulációk ezerrel. Személyesen is, az interneten is, barátoktól is, ismeretlenektől is. Értem már el korábban is szép eredményeket, de ez mindegyiknél boldogabbá tett. Mondjuk, ez talán érthető is, mégiscsak egy paralimpián sikerült a dobogóra állnom.

– Gondolom, sok ilyen élményt szeretne még.
– Persze. Még csak tizennégy éves vagyok, szóval alapban még van bennem néhány paralimpiai indulás. Már csak arra kell figyelnem, hogy az edzéseken is ugyanúgy hajtsak, mint korábban. Illetve egy kicsit jobban.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] (fotó: MTI)
[/caption]– S milyen volt maga a paralimpia? Sok rosszat hallottunk korábban Rióról...
– Én ebből semmit nem tapasztaltam. Jól éreztem magamat, minden adott volt a jó versenyzéshez, nem vitte el más az energiánkat. Sajnos mások versenyeit nem tudtam megnézni, mert vagy a sajátomra készültem, vagy pihentem, pedig jó lett volna drukkolni, de hát gyakorlatilag az első naptól az utolsóig voltak számaim, amin szerepelnem kellett. De az olimpia hangulata azért elkapott.

– S most mi lesz? Pihenés? Vagy hamarosan edzésbe áll?
– Pihenés, pihenés, pihenés. Legalább egy hónapos lazítást tervezek. Rám is fér, kemény volt ez a nyár, rengeteget dolgoztam, hogy minél jobban sikerüljön az olimpia. Egy ideig nem lesznek versenyek szerencsére, úgyhogy nincsen szó arról, hogy visszaesnék, s nem lennék topon a következő megmérettetésen.

– Az iskola is megvárja?
– Hát az nem: hétfőn megyek. Most kezdem a gimnáziumot, van bennem egy egészséges drukk emiatt, de talán azért nem lesz nehezebb, mint az olimpia.

Nyolc érem az úszócsapattól

A tízfős magyar úszócsapat szereplésétől Rióban Sós Csaba szövetségi kapitány előzetesen 4-6 érmet remélt. A mérleg végül egy arany, két ezüst és öt bronz lett - idézte fel az MTI összesítése.
Az első hely Tóth Tamás nevéhez fűződött (100 m hát, S9-es sérültségi kategória), a szigetvári Pap Bianka (100 m hát, S10) és a pécsi Sors Tamás (200 m vegyes, S9) másodikként zárt, és mindhárom versenyző szerzett egy-egy harmadik helyet is 200 vegyesen (Pap), 100 gyorson (Tóth), illetve 100 pillangón (Sors). Rajtuk kívül a magyar küldöttség legfiatalabb tagja, a 14 éves pécsi Konkoly Zsófia (100 m pillangó, S9) és a hetedik paralimpiáján a hetedik érmét begyűjtő Vereczkei Zsolt (50 m hát, S5) végzett harmadikként.