Öt vélemény az ötkarikás játékokról

Módos Péter bronzérmes birkózó nem sokat látott Londonból, mert amíg sorra nem került, az edzőteremben készült, és az olimpiai faluban a versenyére koncentrált, utána pedig a társainak szurkolt.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Módos Péter szigetvári birkózó a Londonban szerzett olimpiai bronzérmével. Rióban aranyra szeretné váltani
[/caption]

– Persze azért maradt annyi idő, hogy élvezzem a játékokat – kezdi Módos. – Nekem ez volt az első olimpiám, fantasztikus élmény volt. Az a nagy kavalkád meg minden. Amíg nem került sor a súlycsoportomra, arra ügyeltem, hogy ne szippantson be az olimpiai légkör, mert nekem csak az ötvenöt kilósok küzdelmeire kellett összpontosítanom. Mi, birkózók összetartunk, minden időnket együtt töltöttük Londonban is, idegenekkel nem is nagyon kerültünk kapcsolatba. Sok ajándékot hoztam haza, volt egy listám, nehogy valakit kifelejtsek. Bízom benne, hogy mindenki elégedett volt azzal, amit kapott. Nagyon örülök a harmadik helynek, nekem azonban az arany a célom, most is az volt, 2016-ban Rióban is az lesz. Remélem, hogy az élet megadja nekem ezt a lehetőséget. Mindenesetre a bronzéremtől nagy lendületet kaptam a folytatásra.

Csonka Zsófiának ez volt a legjobb olimpiája. De nemcsak a helyezés miatt (sportpisztollyal hatodik, vagyis pontszerző lett, légpisztollyal a 16. helyen végzett), hanem azért, mert el tudta végezni azt a munkát, amit eltervezett.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Csonka Zsófiának ez volt a legjobb olimpiája
[/caption]

– Elégedetten és boldogan zártam a londoni olimpiát, de egyben megfelelő motivációval is a jövőre nézve – mondta lapunknak Csonka Zsófia, a PSN Zrt. immár három olimpiát megjárt lövésze. – Elsősorban azért voltam elégedett, mert sikerült úgy versenyeznem, ahogy azt előre elterveztem, ahogy felépítettem. Ugyanakkor a döntős eredményemmel nem vagyok elégedett, maradt bennem jó néhány kör.

És hogy milyen volt a harmadik olimpia? Csonka Zsófia szerint sem Athénban, sem Pekingben nem érezte még olyan jól magát, mint Londonban. „Amikor a szobám ablakán kinéztem, olyan érzésem volt, hogy itt szívesen maradnék a játékok végéig. És sokat segített, hogy egyedül lakhattam: így sokkal könnyebben el tudtam végezni a mentális felkészülést.”

Biczó Bence többet várt Londontól. Egy számban indult, és sajnos a vártnál gyorsabban befejeződtek számára a játékok, miután 200 pillangón nem jutott a döntőbe, kilencedik lett.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Biczó Bence többet várt Londontól
[/caption]

– Kicsit keserű szájízzel jöttem haza – árulta el a mindössze 19 éves úszó. – Ha a középdöntőben nem rontom el a benyúlást, hatodik-hetedik helyen döntős vagyok. Sajnos rossz volt az ütem, be kellett volna nyúlnom, ám én még csináltam egy tempót. Ha úszhattam volna a fináléban, már elégedett lettem volna.

Kérdésünkre, hogy mindez rányomta-e bélyegét a teljes kinttartózkodására, vagy azért ennek ellenére tudott jó hangulatban, nyitott szemmel járni Londonban, így válaszolt: „Azért tetszett minden! Voltam a városban, és amit lehetett, megnéztem.” Biczó elmondta, honfitársai versenyei közül természetesen látta Gyurta Dániel 200 méteres mellúszó­döntőjét, valamint megnézte egyik legjobb barátja, az ökölvívó Harcsa Zoli meccsét.

Kürthy Lajostól az előzmények ismeretében sokkal többet nem várhattunk, a Mohácsi TE súlylökőjének döntőbe kerülése a csoda kategóriájába tartozott volna. A csoda elmaradt, 19,65 méterrel a 21. helyen végzett.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Kürthytől többet várhattunk előzetesen
[/caption]

– Felemás volt az egész – beszélt a Londonban történtekről Kürthy Lajos. – Az Eb után beszéltem a gondokról, bajokról, de mégis reménykedtem benne, hogy húsz méter felett tudok lökni. Annak örültem, hogy a verseny hangulata remek volt, a bemelegítésem is jól sikerült, felszabadultan tudtam lökni, nem nyomott agyon a tét. Elsőre jött a 19,65, másodikra pedig megvolt egy jóval húsz feletti is, csak sajnos kiléptem, pedig szerintem azzal döntőbe tudtam volna kerülni. Pont azért vagyok elkeseredve, mert ott voltam a bravúr szélén, ellöktem addig a golyót, amíg kell, és mégsem jött össze.

Másoknak viszont összejött, mint például Pars Krisztiánnak – naná, hogy a kalapácsvetés döntőjét Kürthy sem hagyta ki! „Krisztián aranyérme óriásit dobott számomra az egészen, szuper volt! De maga a falu és a szervezés is nagyon tetszett, tényleg élmény volt ott sportolónak lenni” – mondta Kürthy.

Jakabos Zsuzsannával, az ANK Úszóklub versenyzőjével valószínűleg nem tudtunk volna csak úgy összefutni, ha Londonban bóklásztunk volna az olimpia idején: úszószámai ugyanis szépen szét voltak szórva a játékok különböző napjaira, így lazításra egyáltalán nem volt ideje.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Jakabos még a repülőn, tele reménnyel (fotó: MTI)
[/caption]

– És ez egyben azt is jelenti, hogy bár nagyon szerettem volna, szinte semmilyen viadalra nem tudtam elmenni – mondta Jakabos, aki legjobb eredményét 200 pillangón érte el, hetedik lett. – Egyedül a legutolsó nap volt egy kis szabadiőm, akkor megnéztem Londont, már amennyit egy nap alatt látni lehet ebből a világvárosból. Azért, amennyire időm engedte, néztem a magyarokat – a tévén keresztül, szóval nem sokban különböztem az itthoni szurkolóktól. De mondok durvábbat: nem láttam Gyurta Danit sem, mert amikor ő nyert, akkor én éppen készültem a magam versenyére, szóval benn üldögéltem az öltözőben, tőlem néhány méterre meg Dani nyomott egy világcsúcsot.

Londonban mindazonáltal sokan felfigyeltek Jakabos Zsuzsannára, több külföldi lap is egyenesen a legszebb olimpikonnak választotta.

– Persze, hogy jólestek ezek az írások, de összességében mégis azt kell mondanom, hogy sokkal jobb lett volna egy éremmel hazajönni. Szerintem ugyanis abban kell villantani, amiért keményen megdolgozik az ember.