Az első női aranyéremre emlékeztek

Annyi néző addig még sohasem volt Magyarországon női kosárlabdameccsen, mint akkor, 1992. március 26-án. Lapunk 6000 nézőt írt, lehet, hogy azért ennyien nem jöttek össze, de tényleg nagyon sokan voltak. A végén mindenki ünnepelhetett, aki a hazaiaknak szurkolt, mert a döntő negyedik mérkőzésén a Vertetics István vezetőedző által irányított pécsi együttes 76-68-ra verte azt a Diósgyőrt, amelynek szakvezetője Király Sándor volt. Ez a győzelem aranyérmet hozott a baranyai lányoknak, az első vidéki bajnoki címet a női kosarasoknál. Amivel a PVSK-Co-Order sporttörténelmet írt.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Öröm 1992-ben: nagy menetelés vette kezdetét 20 évvel ezelőtt (fotó: Laufer L.)
[/caption]

A pécsi önkormányzat által rendezett ünnepségen Páva Zsolt polgármester felidézte az akkori csapatot, a bajnoki győzelmet, a sportcsarnokbeli fantasztikus hangulatot. Az ünnepeltek emléklapot, ajándéktárgyakat és csak erre az alakalomra készült kiadványt vehettek át tőle.

A Zsolnay Kultúrális Negyedben tartott megemlékezésen jó volt látni mindenkit, aki abban az idényben részese volt a sikernek. Az akkori kosárlabdázók közül Veres Judit, Sztojkovics Éva, Sajni Beatrix, Rébay Dóra, Pálvölgyi Anett, Jolanta Vilutyte, Halász Judit, Czigler Tímea és Czékus Zsuzsanna ott volt a Zsolnay Központban, az időközben elhunyt Horváth Juditot fia képviselte, míg Papp Katalin betegsége miatt hiányzott. Többekkel 1992 óta nem találkoztam, ami nem is csoda, hiszen egyikük-másikuk távol él Pécstől. A legtávolabb Rébay Dóra, ő Amerikába költözött.

– Tizenöt éve vagyok az Egyesült Államokban, egy nyolcéves fiam és egy tizenegy esztendős lányom van. Minden évben hazajövök, most sikerült úgy összeegyeztetni a látogatásomat, hogy itt lehetek. Édesapám révén rendszeresen értesülök a pécsi női kosárlabdát érintő hírekről – mondta Rébay. Jolanta Vilutyte Litvániából érkezett családjával ünnepelni.

– Még játszom a szenioroknál, július 28-án lesz Litvániában a klubcsapatok korosztályos Európa-bajnoksága, azon pályára lépek. Amúgy nevelem a gyermekeket, a hatéves Arturast és Tomast, aki most egy esztendős. Oda kell figyelni rájuk.

Amit meg is erősíthetek, mert tényleg két élénk srácról van szó, ezt a banketten is bizonyították.

A Zalaegerszeg melletti Teskándon élő Vertetics István vezetőedzőnek most is kijárt a gratulációkból.

– Edzői pályafutásom csúcsa ez az aranyérem, szívesen, kissé meghatódva emlékezem vissza rá – hallottuk tőle.

A maiak el sem képzelnék, milyen idők voltak azok. Például hálókocsis utazással az idegenbeli meccsekre és a lefújás utáni éjféli indulással, hajnali érkezéssel vissza, a külön kocsiban szakáccsal és fűtővel. Fárasztó utazás ide vagy oda, a nagy menetelést – a végén aranyéremmel – alighanem a PVSK-Co-Order minden akkori kosarasa újból végigcsinálná.

Horváth L. (Dunántúli Napló) Öröm 1992-ben: nagy menetelés vette kezdetét 20 évvel ezelőtt (fotó: Laufer L.) -->