A medence Thaiföldön is vízzel van tele

– Három úszóval foglalkozom közvetlenül, ők a helyi elit, köztük van egy szingapúri válogatott kislány, valamint egy szingapúri és egy thai fiú – mondta el Petrov Iván. – Valamennyien a délkelet-ázsiai korosztályos bajnokságra szeretnének kijutni, ami itt elég nagy szó. Emellett elkészítettem egy hosszú távú programot az itteni iskolai úszásra, amit már el is kezdtek használni itt, Phuketen, augusztustól pedig Indonéziában alapítanak egy klubot ezzel a rendszerrel, amire nagyon büszke vagyok.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Petrov Iván valóban nem unatkozik Thaiföldön: itt éppen egy horgászbottal kiegészített kajakot húz be a vízbe
[/caption]

Kérdésünkre, miszerint szakmailag mennyiben jelent ez kihívást annak a trénernek, akivel Sors Tamás olimpiai bajnok lett, Petrov Iván elárulta: ezek a gyerekek a magyar korosztályos bajnokságban is döntősök lennének, egy-két érmes helyezéssel.

– Egy edzőnek minden gyerek kihívás. Én – édesapám, Petrov Anatolij mellett – mindig a tanítványaimtól tanultam a legtöbbet. Szerintem egy edző a karrierje során egyfolytában fejlődik. Törekedni kell az egyszerűségre: ami bonyolult, az nem fog működni, és el kell fogadni, hogy az edzősködés, bármennyire is próbálnak egyesek tudományt faragni belőle, empirikus, azaz saját tapasztalatokra alapuló hivatás. Olyan ez mint a csók: nem lehet könyvből megtanulni! Én a legtöbb elérhető amerikai, ausztrál, német, angol és persze magyar könyvet elolvastam – ez több tízezer oldalnyi szakirodalmat jelent, de ez közel sem adott annyit mint például Sors Tamás felkészítése Pekingre. Amúgy pedig nincs nagy különbség: a medence itt is vízzel van tele.

A körülményekre nyilvánvalóan nem lehet panasza az egykori pécsi trénernek – s mivel a „földi paradicsom” más úszóknak is ideális a felkészüléshez, több ismert versenyzővel is öszszetalálkozott már.

– Rendszeresen járnak az itteni suliba nemzetközi csapatok edzőtáborozni: itt járt többek között a 100 gyorson olimpiai bajnok francia Alain Bernard, a 100 mellen ezüstérmes norvég Alexander Dale Oen, és hazánk büszkesége, Cseh László is csapatával. Az ilyen bajnokok jelenléte nagy-nagy felüdülést jelent, és sokat tanulok az edzőiktől. Ezenkívül többször jöttek hozzám az elmúlt fél évben kollegáktól gyerekek (bokszkifejezéssel élve) „iskolázni”: Liechtensteinből, Svájcból, Szingapúrból, Finnországból, Svédországból, Angliából, Indonéziából és persze Thaiföld egyéb részeiről. Utóbbiak között is van egy-két jó úszó, mint például az ifi olimpiai ezüstérmes Rainer Ng.

Az idillt csupán egyetlen aspektus rombolja: a nyilvánvalóan megjelenő honvágy.
– A barátnőm otthon van és nagyon hiányzik, meg persze a családom is, az úszókat is beleértve. Ennek a munkának kizárólag anyagi okai vannak: több ajánlatom is volt a nyáron, de erre bólintottam rá. Nem örülök, hogy ki kellett jönnöm, nagyon jó város Pécs és a gyerekekkel is jó volt dolgozni, de odahaza hónapokig nem kaptam fizetést, sőt, edzőtáborokat, versenyeket fizettem gyerekeknek, s egy idő után ettől besokalltam. Most sokat járok a tengerpartra, konditerembe, jógázni, motorozni, vízisíelni, a kilókkal ennek ellenére folyamatos a küzdelem, mert a megállapodásom szerint svédasztalos reggeli-ebéd-vacsora jár, és jellemzően nem a salátára járok rá. S hogy mikor megyek vissza Pécsre? Ha a szívemre hallgatok, akkor most azonnal indulok. Ha az eszemre, akkor soha – de persze nem vagyok túl okos srác.