Czigler László remeklése is kellett a fináléba jutáshoz

Amikor éppen egy héttel ezelőtt, a Zalaegerszeg elleni párharc második meccse után kiderült, hogy a PVSK centere, Bencze Zoltán ismét szemsérülést szenvedett, és emiatt több találkozót is kihagyni kényszerül, sokan temetni kezdték a pécsi gárdát. Nem is ok nélkül: Bencze ugyanis az alapszakaszban és a rájátszás első körében (15,6-os, illetve 13,4-es pontátlaggal) csapata egyik legjobbja volt. Hogy mégsem a zalaiak jutottak a döntőbe, az két tényezőnek köszönhető.

Az első Sztojan Ivkovics szakmai igazgató merész döntése: az egykori remek center már tavaly nyáron azt nyilatkozta lapunknak, hogy a felkészülési időszakban néhány játékost megtanít „feljebb játszani”, azaz a négyes poszton remeklő Grebenár Péter ötösben, a „tősgyökeres” Dénes Gábor pedig négyesben is kosarazik majd. Néhány alapszakasz-meccsen már láthatták a szurkolók ilyen összeállításban a pécsi gárdát – ám az igazi bevetésre a ZTE elleni harmadik és negyedik meccsig kellett várni. A taktikai húzás működőképesnek bizonyult, az új rendszer is remekül működött: Grebenár ugyanis kintről is remekül dob, így nem lehet a kosártól távol őrizetlenül hagyni, Dénes pedig jó rugóinak köszönhetően sok lepattanót tud összeszedni.

A másik ok Czigler László remeklése. A rutinos center az eddigi meccseken jobbára akkor lépett pályára, amikor Bencze pihenni kényszerült vagy kipontozódott. Most megkapta a lehetőséget, és élt is vele: a harmadik találkozón 11, a negyediken 7 pontot szerzett, és a kezében landolt még 10, illetve 7 lepattanó is.

– Amikor kiderült, hogy Bencze Zoltán nem tud játszani, sejtettem, hogy nagyobb szerepet kapok a meccseken – nyilatkozta lapunknak Czigler László, a pécsiek 216 centiméteres magasembere. – Boldog vagyok, hogy jól ment a játék, s meg tudtam hálálni a bizalmat.
A center a pontjai nagy részét zsákolásból szerezte – ami ugyan az ő magassága mellett nem meglepő, ám a korábbi meccseken nagyon ritkán remegett Czigler-zsákolásoktól a palánk.

– A zalai centerek mellett többször sikerült ellépnem, ráadásul a társaktól is olyan jó labdákat kaptam, hogy azokat tényleg csak behúzni kellett. Szóval örülök, hogy végre kedvemre zsákolhattam – ám azt nem ígérhetem, hogy az Atomerőmű ellen is minden pontomat így szerzem.
No, igen, az Atomerőmű: a paksi csapat 3-0-val búcsúztatta a Falcót, így több, mint egy hetet pihenhetett a döntő első mérkőzésére, míg a PVSK-nak csak négy napja volt a regenerálódásra. Szerdán, a pécsi Lauber Dezső Sportcsarnokban kiderül, hogy mennyit számít az a néhány plusz nap – illetve hogy továbbra is problémamentesen működik-e az új rendszer.