PVSK: Kelley és Spivey szerint is erős lesz az új csapat

Magyarország

Thomas Kelley: – Amikor Szolnokra szerződtem, túl sokat még nem tudtam Magyarországról. Ugyanakkor éppen azért, mert több országban is játszottam már korábban, engem nagyon nem lehetett meglepni semmivel.
Jermaine Spivey: – Évekkel ezelőtt játszottam már itt, fél évet Dombóváron, hármat Székesfehérváron. Tetszett az ország, így amikor felmerült a lehetőség, hogy ide jöhetek, sokat nem gondolkodtam.

Pécs

K.: – Nagyon tetszik a város. Sok helyen megfordultam már, de Pécsnek tényleg sajátos hangulata van. Szolnokot is szerettem, de ott volt olyan, hogy hetekig ki sem mozdultam a lakásból. Itt, Pécsett ez nem fordulhat elő.
S.: – Még csak néhány hete költöztem be a lakásomba, szóval olyan sok élményem még nincsen. Azt azonban elmondhatom, hogy eddig mindenki nagyon kedves volt velem, a környék is tetszik, szóval minden a legnagyobb rendben.

A csapat

K.: – Az nagyon szimpatikus, hogy sok a fiatal, és talán ennek is köszönhetően nagyon jó a hangulat. Bár az is igaz, hogy Dragan Alekszics nem mai gyerek, mégis, ő az egyik legnagyobb poéngyáros.
S.: – Benczével és Wittmannal együtt játszottam az Albacompnál, őket tehát ismertem. Bár csak nemrég érkeztem, úgy érzem, sikerült beilleszkednem, megtaláltam a helyemet, tudom, mi a dolgom. Bízom abban, hogy tőlem is tanulhatnak a fiatalok.

Az edző

K.: – Már szolnokiként is tetszett az a harcosság, ami őt jellemzi. Emberileg is jól kijövünk egymással, és nem csak azért, mert mindkettőnk szívét egy kosaraslány rabolta el.
S.: – Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy kibékültünk-e. Az igazság az, hogy mi soha nem voltunk összeveszve. Volt egy kis összetűzésünk, amikor az Albacompban játszottam, s amely után engem kiállítottak, de már akkor is tudtam, hogy Ivkovics mindazt azért csinálta, mert győzni akart. Az „I like Sztojan Ivkovics” póló története egyszerű: az Albacomp csapatánál a játékosok karácsonykor megajándékozták egymást, úgy, hogy egy kalapból húztuk ki a neveket. Én ezt a pólót kaptam valakitől, azzal a feltétellel, hogy az All Star meccsen fel kell vennem. Hát megtettem.

Az esélyek

K.: – Talán sokan tudják rólam, hogy nekem a kosárlabda elsősorban játék: borzasztóan élvezem, amikor pályára lépünk, meccset játszunk, de jól elvagyok az edzéseken is. Szerencsére a pécsi csapatban nagyon sokan vannak, akik hasonlóan gondolkodnak, s ez egyértelműen látszik a játékunkon is. Éppen ezért azt gondolom, hogy éremesélyes lesz a gárda a bajnokságban.
S.: – Az a boszniai túrán is kiderült, hogy a taktikai elemek jól működnek, az edző pontosan tudja, kinek hol a helye. Ez pedig feljogosít arra, hogy azt mondjam: erős lesz a PVSK. Ráadásul az is biztos, hogy minden meccsen nyerni akarunk majd. És ha minden meccset meg is nyerünk, akkor ugye nem kell mondanom, hogy az mit jelent.

A barátnő

K.: – Még Szolnokon ismerkedtünk meg Heller Anitával, egy cetlit hagyott az autómon. Így kezdődött. Tagadhatatlan, hogy az ideszerződésemben ő is szerepet játszott, hiszen jobb így, hogy egy városban kosarazunk.
S.: – Magyar barátnőm van, Barbarának hívják, ám az Egyesült Államokban él. Tudom, hogy kicsit abszurdnak hangzik, hogy én itt, ő ott, de így alakult. Hamarosan azonban meglátogat itt Pécsett, szóval nincs semmi gond.