Transzizé

A nővé operált férfi együtt él egy lóval, amely kutyának képzeli magát. Mielőtt a fenti mondat láttán azt hinné az olvasó, hogy egy elmebeteget engedett a szerkesztő a jegyzetírók közé, sietek hozzátenni, egy mese alaphelyzetét vázoltam, s ezt a mesét azért íratták meg Svédországban, mert az ovisok nem tudják hova tenni a transzszexualitást mint olyat. Az azonos nemű párokkal állítólag már megbarátkoztak a stockholmi gyerekek, de ezt a transz­izét nehezen kezelik még. Na, ezért kell ilyen meséket írni nekik, azért, hogy megértsék a transszexuálisok helyzetét, illetve azt, hogy ők is pontosan olyan polgárai a mai világnak, mint bárki más. Nem szabad hát furcsán nézni rájuk, ne adj’ isten, összesúgni a hátuk mögött.

Itt tart ma Európa egyik leggazdagabb állama.

Nagyapám, ha megérte volna, biztos csak annyit mondana rá, hogy ezek jó dolgukban már nem tudják, mit csináljanak – a helyzet azonban ijesztőbb ennél.

Az a rossz hírem van ugyanis, hogy rövidesen ez lesz a kötelező. Mert hiába is gondolja abnormálisnak a társadalom döntő többsége az abnormálist, van, ahol már törvény rögzíti, hogy az abnormális is normális, így aki felszólal ellene

(lásd még: „töke van a menyasszonynak!”)

előbb megbírságolják, aztán, ha ragaszkodik idejétmúlt véleményéhez, könnyen a börtönben gondolkodhat el azon, hová jutott a világ. A fentiek megalapozása elkezdődött, már nálunk is vannak egyetemek, ahol az úgynevezett gender studiest mesterképzés keretében oktatják.