A bányamérnökről is megfeledkezett a város – hívja fel a figyelmet olvasónk

A dilettantizmus intő példája lehet, hogy ilyen értékek, mint a két, a világon szinte egyedülálló aknatorony - a Gróf Széchenyi és a Szent István akna - várja, hogy egyszer majd magától összedől. (A benne lévő értékeket már sajnos szétlopták.) 

Ma már kár siránkozni azon, hogy kinek a bűne volt ezeknek az értékeknek az őrizetlenül hagyása. Inkább idézzük fel annak a közel száz évnek a történéseit, amikor 1925. április 26-án, a Dunagőzhajózási Társaság tulajdonát képező Szent István akna felavatására gróf Zichy Gyula dr., pécsi megyéspüspök által sor került. A pécsvidéki bányászat keretében Szabolcs bányaüzem rejti magában a legdúsabb Liász korban lerakódott szenet, és ezt koránál és tulajdonságánál fogva feketeszénnek, Liász kőszénnek ismerjük el. A 39 széntelep közül 28 telep 6-tól 11 méterig terjedő vastagságot mutat, és így fejtésre érdemes. Az akna rendeltetése folytán három régi akna szerepét veszi át, amelyek ennek következtében megszűnnek: ezek György-, Ferenc József-, és Rücker akna. 

Végül arról sem szabadna megfeledkezni, hogy mindez a csoda, ami a Széchenyi akna kapcsán ilyen olajozottan végbe ment, egy embernek és csapatának, Jaroszláv Jicinky bányamérnöknek köszönhető, akiről a város teljesen megfeledkezett. Sem utca, sem tér, nincs róla elnevezve. 

T. F.