Nincs megoldás? Egyre csak terjednek a poloskák

Mi történt valójában, ami kiváltotta szipókásaink korai aktivitását? Fogjuk rá az úton-útfélen emlegetett globális felmelegedésre, mely esetünkben, csak részben igaz? Vagyis a telelésre vonulás száraz, meleg helyre, alig volt megfigyelhető. Nem tudni, mire várt a nagyszámú kifejlett egyed, a csapadékos november sem hozta meg a változást, kitűnő egészségi állapotuk jó volt. Természetes ellenség nem gyérítette őket - közismerten kerülik a bűzös rovart.

A telelőre vonulás nem maradt el, hosszan elhúzódott, még november végén is keresték a számukra kedvező helyeket. A januári kora tavaszi időjárás „meghozta gyümölcsét”, előcsalogatta a még alélt rovarokat. Bágyadt mozdulattal rezgették csápjaikat, néhányan kisebb sétára is merészkedtek, addig a többiek hanyatt fekve, lábaikkal kalimpáltak. Ebben az állapotban még ártatlanok voltak, karimás és címeres poloskák békében megvoltak egymással.

A korai start eljuttatta őket a kabátom belső nyaki részére, heten is kisajátították maguknak. Irányomba tett bökdösésük nyomán piros foltokkal tarkították bőrömet. Nem volt élmény az általuk okozott viszketés sem, mely napokig tartott.

Ezúttal a kertésznadrágomat célozták meg. Hosszas „altesti kapirgálásukkal” bosszantottak.

Harmadjára is „áldozatul estem” melynek okozója magam voltam. Nem kívántam megosztani uzsonnámat egy poloskával sem, mégis megtörtént. Merő véletlenül, egy bátor alak a tányéromban landolt. Reakciómat el lehet képzelni, felesleges ecsetelni. Annyi biztos, a görény csak jelenthetett volna a poloska bűzös leheletének.

A fentiekből kitűnik, mennyire ki vagyunk szolgáltatva a zizegve, surrogva, repülő poloskáknak.

Kívánom, ne legyünk szenvedői holmi büdösbencék ténykedésének! Ellenük tenni valamit, meddő szélmalomharc, a jelen éghajlat-melegedés nekik kedvez.

Tóth Béla, nyugalmazott növényvédelmi zoológus