A szeretet ünnepén „elszerették” a botomat – bosszankodik olvasónk

Kellemetlen, szomorú esemény történt velem pár nappal karácsony előtt. Pécsett a vonathoz igyekeztem a déli órákban. Fel voltam pakolva, hátizsák, bot a bal kézben, jobb kézben a húzogatós koffer megpakolva. A vasút nagycsarnokába érve megcsodáltam a gyönyörű karácsonyfát és az ott felállított zongorán ismerős dallam szólt. A járást segítő botomat feltettem az egyik pultra, hogy nehogy eldőljön. A sok esemény, a sietség a vonathoz és biztos a „szépkor” együttes hatására bizony a botról elfelejtkeztem. Mivel a koffer is némi biztonságot adott, ezért nem tűnhetett fel a hiánya, csak a személyvonatról leszállva, amikor kétségbeesve kerestem a botomat. Szerencsére mindjárt lehetséges volt a gyógyászati segédeszközboltban egy másik botot beszerezni, de a régit azóta is sajnálom. Emlék volt, édesapám használta, így került hozzám is. A talált tárgyak osztályát többször felhívtam, de persze nem adta le senki. Csak úgy magamban azóta is elgondolkodom – bár tudom, hogy bizony vannak, akik egy ilyen könnyű préda eltulajdonításából nem csinálnak ügyet. Nekem viszont szükségem volt rá, és kedves emlék volt. Használja egészséggel az „új tulajdonos”, míg tőle is el nem emelik! 

S. E. 

Ha érdekeset látott, hallott, mondja el nekünk! A 06 30/3511-111-es számon várjuk hívását minden hétköznap 8 és 16 óra között.