Nem kellene félni a fertőzésektől - véli olvasónk

Valóban nem az, ugyanis senkit sem láttam még ott gumimatraccal úszkálni, sem csobbanni. Azt viszont igen, hogy a kisgyermekek élvezik a hűs vízben a pancsolást. Az olvasói vélemények megfogalmazói mindig leírják, hogy a kutak vizét vegyszerekkel kezelik. Ezek az egészségre ártalmasak, gyomor és bélrendszeri megbetegedést okozhatnak. Az azonban szerintem túlzás, hogy ezért a nagymama még azt sem engedi meg, hogy unokái megmossák a kezüket a szökőkútban, tartva a fertőzésveszélytől. Ha nem kortyolnak egy nagyot a vízből, nem hiszem, hogy belsőszervi megbetegedést kaphatnak.

Akkor hogy fertőződhetnek meg? Szerintem ez semmi más, mint indokolatlan rettegés a fertőzésektől. 
Az egyik olvasó így fogalmaz: „A jóérzésű szülőknek kellene észnél lenni, ne engedjék, hogy a gyermek a szökőkútban hűtse magát.” Lehet, hogy pont az a szülő a jóérzésű, és „van észnél”, aki megengedi az örömteli pancsolást, nem fél semmiféle fertőzéstől, mert bízik az egészséges gyermeke ellenálló képességében, és annak immunrendszerében, ami pont az ilyen esetekre van „kitalálva”. Ha az nem „működne”, az emberiség már rég kihalt volna. 

Én 80 esztendős vagyok, de már rég nem élnék, ha olyan „sterilen” neveltek volna a szüleim, hogy még a pocsolyába sem nyúlhattam volna bele, nemhogy a szökőkútba. Gyerekkoromban egész nyáron mezítláb egy klottgatyában csavarogtunk. Ha éhesek voltunk, tudtuk hol van édesalmafa – jóllaktunk a termésével. Desszertnek az útszéli eperfáról a mézédes gyümölcsöt ettük. Megmosni?! Hol?! Napjában kétszer az úton hajtott a kecskepásztor, a juhokkal a juhász, mi pedig a tehenekkel a legelőre. Elképzelhetetlen nagy por volt, elpotyogtatott kecske- és birkatrágyával, „díszítve” jó nagy lócitromokkal. Kis barátom egy jókora követ halmozott be porral és biztatott, hogy rúgjak bele, milyen nagy por lesz majd. Sikeresen el is találtam a követ, olyan szerencsésen, hogy csak a lábam nagyujjából ömlött a vér. De csak percekig, mert minden gyerek tudta a gyógymódot. A sarkamon ugráltam hazáig, ahol a nagymamám bekötötte, „babát csinált”.

A kötés rövidesen leesett, de ki törődött vele? A fő az volt, hogy nem nagyon fájt. 

Véleményem szerint a manapság „divatos” pollenallergiát az is okozhatja, hogy egyes emberek sosem voltak kitéve a rét, a mező, az utca porának. Ennélfogva az immunrendszerük sem készülhetett fel a védekezésre. A cséplőgépeknél a pelyvaszedők, a gép tetején az „etető” (nagyapám), a kévebontó (anyám) egész nyáron nyelték a port. Nem is tudták mi az az allergia. Mi 8-10 éves kölkök szedtük a markot a poros földeken a kaszások után. Sosem volt allergiám. Nem tudok még gondolatban sem azonosulni azokkal, akik ha nincs a péksüteménynél fogólapát, akkor nem merik megfogni a péksüteményt, mert félnek a fertőzéstől. Ne féljünk! Bízzuk a védelmünket az immunrendszerünkre! 

Kovács