Jobb lenne tisztább városban élni – veti fel olvasónk

Jót játszottunk a vidám ebbel, és a társalgásunk hasznos gyakorlatnak tűnt az angolom felfrissítéséhez is. (Ő nem beszélt egyáltalán magyarul – pedig már négy éve itt van, azt mondta, túl nehéz...) Itt töltötte szintén iráni egyetemista barátjával a nyarat is; mert politikailag biztonságosabbnak tartják az országunkat, mint a sajátjukat. Elmesélte, milyen felszabadító számára az is, hogy itt nem kell csadorban járnia, öltözködhet úgy, mint bármelyik európai diáklány. Kérdésemre, hogy a professzoraik elég jól beszélik-e az angolt az oktatáshoz, határozott igennel felelt, és rögvest hozzátette, hogy roppant segítőkészek is!

Szakmailag is igen jónak tartja a képzést (fogorvostan-hallgató), és elmondta, hogy már jó szívvel ajánlotta másnak is az egyetemünket. Aztán persze elhangzottak az udvariassági formulák is, hogy kedvesek nálunk az emberek, meg hogy szép a város és érdekes a történelmünk. (Ezeket a kliséket a világ bármely pontján szívesen hallják az emberek.) Viszont, amikor rákérdeztem, hogy és mi lenne az, amin szíve szerint változtatna, hogy milyen esetleges kellemetlen élmények érték nálunk, meglepő őszinteséggel felelt.

Azonnal rávágta, hogy nagyon zavarják a hajléktalan külsejű, és olykor tolakodó kéregetők, valamint, hogy nem érti, miért ilyen szemetes a város...Például azt, hogy a dohányosok miért dobálják szanaszét a cigarettacsikkjeiket... Nos, itt nem nagyon tudtam megszólalni. És bizony nem az angoltudásom hiányosságai miatt. Hanem mert arra gondoltam, mekkora igazságokat fogalmazott meg ez a külföldi lány. Hiszen ezek a dolgok nekünk sem természetesek, minket is zavarnak – mégis, mintha már hozzászoktunk volna ezekhez a jelenségekhez. Tényleg nem tudunk tenni semmit ellenük? Nem lenne jobb egy kellemesebb, tisztább városban élni? Nem csak a világba vitt hírünk miatt...

N. Zs.