A vadak veszélyeztetik az erdőt – írja panaszosunk

Meg kell állapítanunk, hogy az emberi tevékenység és a vadászat következménye paradox módon a nagyvad létszámának növekedéséhez vezetett. Drasztikus mértékben. Tudni kell, hogy egy adott populáció nagyságát nem a terület nagysága határozza meg, hanem a rendelkezésre álló élelem mennyisége. A vad több táplálékot talál a megváltozott, „mesterséges” kultúrában, mint a természetben. A szarvasállományt 1967-ben 17 ezere becsülték, míg 2016-ban már 100 ezerre. Ez csak a szarvas! Azóta eltelt újabb 4 év. Hiába az éves kvóta, ha a következő évre mindig több lesz az állatokból. Szinten tartani sem tudják!

Az nem vadállomány-szabályozás, ha mindig csak többen lesznek. Már felmerült a DN hasábjain, hogy vadaskertekben kellene tartani a nagyvadat és azon kívül nagyon szigorúan szabályozni a számukat. Nos, Ausztriában és Németországban is 4-5 ezer vadaskert van, míg nálunk a 200-at sem éri el. Ott úgy gondolják, hogy a vadat kell bekeríteni, nálunk meg pont fordítva: a mezőgazdasági területeket meg az erdőket.

Ellentmondásos, hogy a több vadkárért a sok bekerített területet okolják a vadászok, de ha valaki a vadkár miatt reklamál, azt mondják neki, hogy kerítse be a terültet.

A nagyvadállományunk alulhasznosított. Ezt a vadgazdálkodással foglalkozók egy része tudja, a másik nem akarja beismerni. Kapóra jön a vírus, mert most a vadkárelhárító vadászat elmaradását erre lehet fogni. Tudni kell, hogy a jelenlegi nagyvadlétszám veszélyezteti természeti értékeink, például az erdő megmaradását. Nem csak a saját, de számos más állat élőhelyét is veszélyeztetik az erdők, élőhelyek degradálásával.

A VAHAVA jelentés is azt írja, hogy a 100 ezer pluszos lészámról 70 ezer alá kell csökkenteni a szarvasállományt az erdők védelme érdekében, melyekre a változó klímában egyre nagyobb szükségünk lesz.

Név és cím a szerkesztőségben