A víztoronynak értéktárban a helye – szögezi le olvasónk

Illetve bemutatni azokat a fejlesztéseket, elképzeléseket, amelyeknek megvalósítását maguk elé tűzték ki a település vezetői. A Dunántúli Naplóban megjelent cikk alaposan körbejárta ezt a témát.

Az írásból arra lehetett következtetni, hogy nem lehetünk teljesen elégedettek a helyi történésekkel, eseményekkel. (A híres emberek felsorolásából sajnálatos módon egy név kimaradt, Jaroszláv Jizsinszky bányamérnök neve, aki a pécsi szénmedence fejlesztésében felejthetetlen érdemeket szerzett.)

Látva a közelünkben lévő településeket – mint például Komló, Mohács, vagy akár említhetjük Bicsérdet is –, többet tettek a helyi értékek megmentéséért, bemutathatóságáért, mint a megye legnagyobb városa.

A valamikor az ipari forradalom és szénbányászkodás következtében közel kétszázezresre szaporodott város lélekszáma ma alig éri el a százhatvanezret, ami annak köszönhető, hogy nem sikerült a bányászkodás helyére olyan iparágat telepíteni, amely munkahelyet teremtett volna ezeknek a bányászoknak, és leszármazottaiknak. A helyi értékek megőrzésében is követünk el olyan hibákat, amelyek visszafordíthatatlanok. Ilyen többek között a régi hőerőmű patinás épületének, a szénmosónak a lerobbantása, a még meglévő ingatlanok siralmas állapotban hagyása stb.

Van még két épület, amelyet egy kis ráfordítással és a „helyi értéktárba” helyezésével vonzóvá lehetne tenni az idelátogató turisták, a várost elhagyó bányászok és hozzátartozóik számára.

Ezek a Gróf Széchenyi Istvánról, és Szent Istvánról elnevezett, a világon egyedülálló, betonból készült, esztétikai látványt nyújtó, iker aknatorony, esetleg még a nemrég felújított Fehérhegy víztorony is. T. F.