2023.02.14. 10:31
Szánthó Miklós: a pedofília relativizálása az utolsó csepp a pohárban
Egy ideig hátráltunk – ez sem volt éppen egészséges –, de ezentúl nem szabad. Ha tetszik, vissza kell érzékenyíteni a társadalmat. A gyermekeinket nem adjuk! Soha! – írta posztjában az Alapjogokért Központ vezetője.
Szánthó Miklós főigazgató az amerikai félidős választások eredményét értékelő konferencián az Alapjogokért Központ Budakeszi úti épületében 2022. november 9-én
Forrás: MTI
Fotó: Lakatos Péter
Pedofilbotrány: egy 40 éves budapesti tanár és úgynevezett LMBTQAPI+ aktivista büszkén hirdeti, hogy egy 15 éves fiú diákjával van viszonya. Azzal védekezik, hogy ez nem pedofília, hanem „efebofília”, azaz „ifjúszeretés”.
„Három éve, 2020-ban már felhívtam arra a figyelmet, hogy a folyamatos felszabadításmániának sose lesz vége, egyszer szexuális forradalom, utána »LMBTQAPI-jogok«, aztán transzgenderizmus – és utána »logikusan« következik a pedofilok »szabadságharca« – írja közösségi oldalán Szánthó Miklós.
Az Alapjogokért Központ főigazgatója figyelmeztet: „Nem ma kezdték és nem is fogják holnap abbahagyni. Egyenlőség, tolerancia, a másság elfogadása, sokszínűség, megértés, diszkriminációmentesség – hányszor hallottuk és milyen tempóban ömlik ránk mindenhonnan a kellemdús liberális modor. És figyeljék meg, a következő a pedofília lesz. Nem is »pedofíliának« kell majd hívni, hanem – mondják majd, történelmi és szóetimológiai okokra hivatkozva – »gyermekszeretetnek«.”
A cél a pedofilokkal kapcsolatos »társadalmi megértés« előmozdítása. Ahogy történt ez számtalan deviáns viselkedési forma és aberráció esetében, először most is a »szexuális ízlések« viszonylagosságára és a fennkölt, általános emberi egyenlőségre hivatkoznak, hogy összemossák az abnormálist a normálissal és így elfogadásra érdemesnek prezenáltják azt, ami valójában elfogadhatatlan
– magyarázza a főigazgató.
A főigazgató rávilágít, a kerülőutas érzékenyítést követően pedig, amikor eléggé felpuhították a szélesebb társadalmi közegek ingerküszöbét, jön az egyenlőségre és az általános emberi jogokra történő hivatkozás, annak előre megkoreografált táncrendjével együtt. Hiszen ha már valamit átsoroltunk a bűnből a „nem bűn” kategóriájába, akkor „nem bűn” („betegség”, nemi eltévelyedés, speciális indokok szülte élethelyzet) és „nem bűn” (egészség, normalitás) között milyen alapon teszünk különbséget? Egyenlő bánásmód jár mindenkinek, nem szabad diszkriminálni, nem szabad elítélni senkit, ha amit tesz, végül is elfogadott és ő úgy dönt, hogy úgy tesz.
Szánthó Miklós a cikkében kijelenti:
Egy ideig hátráltunk – ez sem volt éppen egészséges –, de ezentúl nem szabad. A pedofília relativizálására, az az iránti érzékenyítésre tett kísérlet legyen az utolsó csepp a pohárban. Ha tetszik, vissza kell érzékenyíteni a társadalmat. A gyermekeinket nem adjuk! Soha!
