Magyarságunk próbája a Trianon miatt érzett fájdalom

Legutóbbi szavazásunkon arra kérdeztünk rá, hogy olvasóink is fájdalmat éreznek-e a trianoni döntésre emlékezve, a magyarságot sújtó megalázó és a létét ma is veszélyeztető békediktátum történelmi következményeire gondolva.

Kérdésünkben tudatosan idéztük vissza azt a szállóigét, amelyet egyesek Illyés Gyulának, mások Karinthy Frigyesnek tulajdonítanak, bizonyos kutatások pedig a Magyarok Világszövetsége vezetésének politikai deklarációival kötnek össze – s mely szerint „magyar az, akinek fáj Trianon”. Akárhogyan van is, a szállóigében foglaltak ma is olyan érzelmi töltést hordoznak, amely megérintette olvasóinkat. Csakis ez magyarázhatja ugyanis azt, hogy a maga nyerseségében ütős győztes válaszunk (Vesszen Trianon!) 31 százaléknyi, s szoros versenyben harmadik helyezést elérő másik, hasonló lelkületű válaszunk (Töretlenül hiszek Magyarország feltámadásában) 24 százaléknyi szavazata együttesen meggyőző fölénnyel tanúskodik arról, hogy a magyar emlékezetpolitikának tartósan számolnia kell még ezzel a traumatikus érzéssel.

A nyers, de szenvedélyes válasz sikeréből megítélésünk szerint téves lenne azt a következtetést levonni, hogy olvasóinkban máig feldolgozatlan és feldolgozhatatlan indulatok munkálnának. Nincs kizárva, hogy sokakban akár ilyen hőfokon is éghet a tiltakozás heve, a „Nem, nem, soha!” valaha aktuálpolitikailag is jelentős jelmondatának lendülete, de sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy a nemzeti összetartozás érzését kifejező tüntetéseken ezt a szállóigét sokszor hallottuk a közelmúltban is százak és ezrek torkából felharsanva kiabálni, s ilyenkor a legkevésbé sem valamiféle céltalan dühöt, hanem egy nemzetet egyesítő akaratot lehetett nagyon is jó érzéssel kihallani ebből a sok-sok ütemes kiáltásból.

[eweb-voting id="1360968"]

Az is érdekes, hogy az imént megadott válaszlehetőségektől messze lemaradt az uniós tagság diktálta, liberális szellemű, politikailag korrekt válasz elfogadottsága (16 százalék), mely lényegében arra futna ki, hogy nincs itt semmi látnivaló, oszoljunk kérem, s ezt az oszlást lehetőség szerint az Európai Unió nemzetállami kereteket meghaladó, országhatárok nélküli gondolkodási sémáit követve abszolváljuk.

Szó nincsen azonban arról, hogy olvasóink egy része ne érezné azt a korszellemet, amely szerint akár már a történelmi megbékélés felé is haladhatnánk a korral – erről tanúskodik az, hogy éppen egy erősen diplomatikus, a fájdalmat is őrző, de a szomszédainkkal is már együttműködést kereső válasz érte el a második helyezést a maga 29 százalékos értékével.

Borítóképünkön fiatalok műsort adnak a nemzeti összetartozás napja alkalmából a Kárpát-medencei és a diaszpórából érkező magyar fiataloknak rendezett megemlékezésen a Fejér megyei Isztimérhez tartozó Királyszálláson, a Nagy-Magyarország parkban 2018. június 4-én.

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd