Ország-világ

2021.10.16. 10:17

Timmermans mindenkit félrevezet

Brüsszel elhibázott politikája miatt több uniós országban már most hatalmas árat fizetnek a fogyasztók, mint kiderült, nincs zöldítés földgáz nélkül.

A koronavírus-járvány okozta gazdasági sokk után ugrásszerűen megemelkedett az energiahordozók ára. Ennek oka nyilván a kereslet, vagyis a fogyasztás fellendülése. Több uniós tagállamban, ahol nincs a magyarhoz hasonló rezsicsökkentési program – köztük Németországban –, háromszorosára emelkedett az áram ára. A villamos energiát jórészt szén- vagy földgáztüzelésű erőművekben állítják elő. Szakemberek szerint éppen ezért a villamos energia árának emelkedése főként a gázár emelkedésének tudható be. Ennek egyik oka pedig az, hogy Európa betárolt földgázkészlete jelenleg mindössze 22,9 milliárd köbméter, ami jelentősen elmarad az ilyenkor szokásos szinttől. Igencsak beszédes adat, hogy az Európai Unióban szeptember közepén 71 százalékos volt a földgáztárolók töltöttsége, szemben a tavalyi 96 százalékos értékkel. A piaci várakozások ezek alapján azt valószínűsítik, hogy a következő hónapokban a gázkitermelők továbbra is jelentős kereslettel szembesülnek majd, hisz a tárolókból kinyerhető mennyiség azok alacsony töltöttsége miatt télen korlátozottá válhat.

Az oroszokra mutogatnak

A jelentősen növekvő kereslet tehát felfelé vitte a gáz árát. Bár ebben a helyzetben kézenfekvő megoldás lenne bővíteni a kitermelést, Hollandia például nemrégiben mégis azt jelentette be, hogy a magas árak ellenére sem emeli a groningeni gázmezőről a kitermelést, sőt 2022 közepén – az eredeti terveknek megfelelően – végleg le is állítja azt. Több európai ország – Hollandia mellett Norvégia és az Egyesült Királyság – uniós piacokra irányuló gázexportja idén több milliárd köbméterrel csökkent 2020-hoz képest, de a korábbinál kevesebb gázt hoztak be Európába többek között az Amerikai Egyesült Államokból és Katarból is.

Ezzel szemben a kontinensünkre szállított orosz gáz mennyisége körülbelül húsz százalékkal nőtt az utóbbi időben. Míg az idei év első hat hónapjában Oroszországból 95 milliárd köbméter érkezett Európába, a tavalyi esztendő azonos időszakában az Oxfordi Energiatudományi Intézet adatai szerint csupán 78 milliárd köbméter volt ez a mennyiség.

Figyelemre méltó, hogy Németországba 36 százalékkal többet exportált Moszkva, miközben Európában mindenki az orosz gázfüggőség csökkentésén „dolgozik”. Brüsszel Oroszországgal szemben megfogalmazott vádaskodása éppen ezért meglehetősen gyenge lábakon áll.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ebben a helyzetben mégis Oroszországot sürgette, hogy növelje az Európába irányuló export mértékét. Sőt negyven európai parlamenti képviselő egy szeptemberi, közösen aláírt levélben Margrethe Vestagernél, az Európai Bizottság (EB) dán alelnökénél, versenyjogért felelős biztosánál, valamint Kadri Simson észt energiaügyi biztosnál próbálta elérni, hogy indítsanak vizsgálatot, amiért szerintük Oroszország manipulálja a piacot. A képviselők szerint a kialakult rekordmagas gázpiaci árak Moszkva érdekeit szolgálják, ezzel akarják ugyanis kikényszeríteni, hogy mihamarabb elkezdődhessen a szállítás az Északi Áramlat 2 gázvezetéken, amelynek éves kapacitása 55 milliárd köbméter. Csak viszonyításképpen: a teljes éves magyar földgázfogyasztás körülbelül tízmilliárd köbméter.

Mindeközben Ira Joseph, az S&P Global Platts elemzője arról beszélt a Financial Timesnak, hogy valójában a Gazprom nem feltétlenül viselkedik a korábbi évektől eltérően, azt pedig még a Nemzetközi Energiaügynökség is kénytelen volt elismerni, hogy a Gazprom teljesíti az európai országokkal fennálló hosszú távú gázszerződésekben foglaltakat.

Amellett, hogy Brüsszel nyitott kapukat dönget, a balliberális EU-s vezetők retorikájában megfigyelhető 180 fokos fordulat is meglehetősen ironikus, hiszen épp azok követelik az orosz gázkitermelés felpörgetését, akik korábban az egyoldalú keleti gázfüggőség miatt aggódtak, és heves ellenzői voltak a nagyobb mennyiségű orosz gáz behozatalának.

Timmermansék tévedése

Több sebből vérzik Frans Timmermans érvelése is. Az Európai Bizottság alelnöke nemrégiben arról beszélt az Európai Parlament plenáris ülésén, hogy Európa függősége a fosszilis energiahordozóktól – köztük a földgáztól – okozza az energiaárkrízist, ezért a megújuló energiaforrásokra történő átállást és a „zöldítés” felgyorsítását sürgette. Szerinte sokkal jobb helyzetben lenne az EU, ha öt évvel ezelőtt elindították volna a Green Deal nevű programot. Ám a megújuló energiaforrások erőltetett beépítése jelenleg is folyamatos kihívásokat okoz a villamosenergia-rendszernek, hiszen az infrastruktúra stabilitásának biztosítására számtalan hálózati fejlesztést kell Európa-szerte megvalósítani. Ezeket a költségeket természetesen jellemzően a végfelhasználók – az ipar mellett a lakosság – fizetik meg a villanyszámla részeként, rendszerhasználati díj címen.

A hálózatfejlesztési költségek is okozzák azt, hogy Európa országaiban épp azokban az országokban magas a végfogyasztói villamosenergia-ár, ahol az időjárásfüggő megújuló energiaforrások elterjedtsége magas, például Németországban és Dániában.

A nagy zöld uniós terv része a gazdaságosan működő, viszont erősen környezetszennyező szénerőművek bezárása. A megújuló energiának az időjárástól – a napsütéstől és a széltől – függő energiatermelési módjai ezt azonban nem képesek kiváltani, így a fennmaradó mennyiséget csak gáz- vagy atomerőművekkel lehet pótolni. Bár utóbbi jóval olcsóbb – ráadásul klímabarát is –, a legnagyobb EU-tagállamban, Németországban például arról döntöttek, hogy ezeket a kapacitásokat teljesen felszámolják.

Az Eurostat adatai szerint a földgázfogyasztás egyébként is folyamatosan nőtt az utóbbi húsz évben (az ezredfordulón valamennyivel háromszáz terawattóra felett volt a földgázból előállított energia, 2019 végén pedig a hatszáz terawattórát is megközelítette). Az adatokat elemezve tehát azt látjuk, hogy a megújuló energiaforrások elterjedésével párhuzamosan nem csökken az igény a földgáz iránt. Ez pedig egyértelmű technológiai okokra vezethető vissza. Mivel a villamos energia nem tárolható, szükség van a rendszerstabilitás fenntartása érdekében például földgázüzemű – úgynevezett menetrendtartó – erőművekre. Ráadásul ha több a beépített megújuló kapacitás, a földgázra való ráutaltság egyre nagyobb, ugyanis – mint azt már említettük – a napsütés és széljárás alakulásától függő napelemek és szélturbinák termelésingadozásait épp a gázerőművek képesek kiegyenlíteni. Ilyen kiegyenlítés nélkül a rendszer összeomlik, vagyis áramszünet lesz.

Ezért teljesen hibás Brüsszel érvelése, hogy a „jelenlegi áremeléseknek kevés közük van az EU klímapolitikájához, helyette inkább azzal áll összefüggésben, hogy Európa milyen mértékben függ az importált fosszilis tüzelőanyagoktól”. Az erőltetett „zöldítés” és a gázigény szorosan összefügg. Vagyis – ha úgy tetszik – Oroszország alapvető érdeke a zöldtechnológia elterjedése uniós szinten.

Azt is könnyen ki lehet számolni, hova vezet a szénerőművek bezárása. Az európai szénerőműflotta villanytermelésének gázerőművekkel történő kiváltása a jelenleginél mintegy nyolcvan százalékkal nagyobb erőművi gázfelhasználást eredményezne. További probléma, hogy egyes országokban a megújuló energiatermelés már ma olyan elterjedtté vált, hogy időnként a megújuló energiaforrások termelését rendszerstabilitási okból csökkenteni kell. Például egyes napelemes termelők hálózati betáplálását időnként a napsütés ellenére is ideiglenesen meg kell szüntetni. 2019-ben Németországban már az éves magyar villanyfogyasztás csaknem 15 százalékának megfelelő megújulós visszaterhelés valósult meg. És akkor még nem említettük az uniós szén-dioxid-kvóta költségét és árnövelő hatását, amely még a brüsszeli csúcsvezetők szerint is legalább húsz százalékban felelős az energiaár-emelkedésekért. Nem csoda, hiszen a szén-dioxid-kvóta ára idén megduplázódott, tavaly tavaszhoz képest pedig három-négyszeresére emelkedett.

Pellengérre állított atomenergia

Szakemberek szerint nagy szükség lenne hatékony villamosenergia-tárolásra (amivel például a megújuló energiát el lehetne tárolni, és egy későbbi időpontban, például este, éjjel felhasználni), valamint a szintén karbonmentes atomenergiára, ám az EU nem ösztökél ilyen típusú befektetéseket. Sőt az atomenergiába fektető tagállamok elé még – időszakosan – akadályokat is gördítenek, ahogyan ez például a Paksi Atomerőmű bővítésével kapcsolatban is történt. 2015-ben Jávor Benedek a Párbeszéd EP-képviselőjeként azzal házalt Brüsszelben, hogy a bővítés soha nem fog megtérülni, mivel a villamos energia ára Európában a megújulók elterjedésének köszönhetően folyamatosan csökken. Jávor akkor azt is hangoztatta, hogy a beruházás súlyos környezeti problémákat okoz majd. Az olcsó áramról szóló elhibázott, ideológiavezérelt vízióit és az előrejelzéseket az elmúlt hetekben kialakult rezsiválság is egyértelműen cáfolta, a környezeti károkat figyelembe véve pedig még mindig az atomenergia számít a legtisztább opciónak. Az Európai Bizottság tudományos szolgálata, a ún. Közös Kutatóközpont (Joint Research Centre) a legutóbbi tanulmányában megállapította, hogy az atomenergia teljes mértékben megfelel a szigorú uniós környezetvédelmi kritériumoknak, biztonságos és fenntartható energiaforrás. Ráadásul az európai tapasztalat azt mutatja, hogy a zöldmegoldás részeként – megoldatlan energiatárolás híján – szükség van hagyományos gázerőművekre, amelyek szén-dioxid-kibocsátása csaknem negyvenszeres egy atomerőműhöz képest. Ez akkor is így van, ha erről Brüsszel inkább hallgat.

Az Európát maga alá gyűrő rezsiválság jól példázza, mi történik, ha a fizikai és technológiai törvényszerűségeket semmibe véve, (zöld)ideológiavezérelt döntéseket hoz egy nagy szervezet, jelesül az Európai Bizottság és néhány, az európai gazdaságot meghatározó tagállam, köztük Németország.

Ezt az irányt képviseli idehaza a baloldal is, amely hosszú éveken át „piaci alapú energiaárakat” követelt Magyarországon is. A kormány úgy számol, hogy a rezsicsökkentés fenntartásával és a szabályozott lakossági energiaáraknak köszönhetően a magyar családok havi szinten legalább harmincezer forintot takarítanak meg.

Kedvező startpozíció

A hazai atomerőművi kapacitás bővítése mellett Magyarország egyéb fontos lépéseket is tett a klímasemlegesség irányába.

Áder János köztársasági elnök az idén megrendezett budapesti klímacsúcshoz intézett videóüzenetében arra emlékeztetett, hogy hazánknak sok európai országhoz képest jobb a startpozíciója, mivel 1990 óta 32 százalékkal csökkentette a kibocsátását. Egy tucatnyi uniós országban ennél kisebb mértékű volt a csökkenés, öt országban pedig egyenesen nőtt az emisszió. Kevesen tudják, de az elmúlt harminc évben például a zöldelkötelezettségét folyamatosan hirdető Ausztria nem csökkentette, hanem tíz százalékkal növelte (!) az üvegházhatású gázok kibocsátását, miközben Magyarországon ez az érték harminc százalékkal csökkent.

Az államfő arra is kitért, hogy Magyarország egyre jobban támaszkodik a megújuló energiaforrásokra is. Fél évtizede minden évben megduplázódott a naperőművi kapacitás, idén nyáron pedig már több áramot termeltünk szoláris energiával, mint szén elégetésével.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!