Mozgó taxiban látta meg a napvilágot Tom Waits

„A komponálás olyan, mintha madarat fognál anélkül, hogy megölnéd a kis jószágot. Néha nem marad más a kezedben, mint egy marék toll. Szeretem azokat a dallamos melódiákat, amelyek rettenetes történeteket mesélnek el” – vallja a zeneszerzésről Tom Waits, az amerikai énekeslegenda, aki hetvenedik születésnapját ünnepli.

Az MTVA Sajtóadatbankja felidézi, Tom Waits1949. december 7-én született a kaliforniai Pomonában, aki állítja, hogy

egy mozgó taxiban látta meg a napvilágot,

majd szerencsés világrajövetele után San Diegóban és környékén cseperedett fel. Bing Crosby slágereit, Stephen Foster zenéjét és George Gershwin klasszikusait hallgatta naphosszat.

Éveinek számával együtt nőtt benne a beat-nemzedék tagjai, elsősorban Jack Kerouac és Charles Bukowski iránti csodálat. Tizenévesként egy autóban lakott, miközben egy nightclub portása volt Los Angelesben. Az elcsípett beszélgetésfoszlányok alapján dalokat írt, és elhatározta, hogy megmutatja magát a színpadon is.

Katonai szolgálata után napokig állt sorban a hollywoodi The Troubadour bár ajtaja előtt, hogy még aznap este színpadra lépjen, ha rámosolyog a szerencse. Kezdetben egyedül dolgozott, dalai mellett humoros, kántáló rapzenét rögtönzött dzsesszes beütéssel. Közönségét már ekkor megigézte különc, a híres színpadi előadóművészre, Lord Buckleyra emlékeztető stílusa. 1972-ben szerződést kötött az Asylum Recordsszal, és Jerry Yester segítségével piacra dobták a Closing Time című albumot, amely szinte észrevétlen maradt. Dühös, keserédes dalai közül csak az Eagles által is feldolgozott Ol'55 vált népszerűvé. 1973-ban egy szaxofon-basszus-dob trió tagjaként, Frank Zappa és a Mothers of Invention előzenekaraként lépett fel.

Második albuma a The Heart of Saturday Night már jobban fogyott, és a kritikusok az „ami a szívén, az a száján” típusú őszinteségét dicsérték. 1975-ban Nighthawks at the Diner címmel rögzítette egyik performanszát. Egy évvel később került a lemezboltokba a dzsesszes Small Change. Szívszorítóan szép, mégis nyers szerzeményei születtek ebben az időszakban, mint amilyen a Heart Of Saturday Night, az Invitation To The Blues, a Bad Liver And Broken Heart, vagy a leghíresebb, a Tom Traubert's Blues (Waltzing Matilda).

1979-ben színészként is letette névjegyét, és szerepet vállalt Sylvester Stallone Édenkert a sikátorban című filmdrámájában, amelyben egy lebuj zongoristájának bőrébe bújt. Közben szerelmes lett Rickie Lee Jones énekesnőbe, aki a Blue Valentine című albumának hátoldalán is látható. Alig telt el egy év, szakítottak, Waits belevetette magát a komponálásba.

Többek között ő szerezte az 1984-ben forgatott Streatwise című dokumentumfilm Take Care Of All My Children című dalát, majd 1991-ben Jim Jarmusch Éjszaka a Földön című filmjének zenéjét. 1983-ben feltűnt Francis Ford Coppola Rablóhal című mozijában, és ő szerezte a rendező Szívbéli című musicaljének zenéjét is. Az itt elhangzó One From The Heart című daláért, melyet Crystal Gayle country-énekesnővel duettben énekelt, Oscar-díjra jelölték.

Coppola megkedvelte, sorra osztotta rá a filmszerepeket. Játszott a Kívülállókban, a Gengszterek klubjában, a Drakulában, továbbá a Törvénytől sújtva című Jarmusch-filmben. Héctor Babenco Gyomok között című megrázó drámájában Jack Nicholson és Meryl Streep partnere volt. 1993-ban állt Robert Altman kamerája elé a Rövidre vágva című mozi kedvéért, majd olyan filmekben szerepelt, mint a Doctor Parnassus és A képzelet birodalma, A hét pszichopata és a Si-cu, az Úriember revolverrel és Buster Scruggs balladája.

2019-ben újra kopogtatott az ajtaján Jim Jarmusch a The Dead Don't Die című horrorkomédia egyik főszerepével.

A filmezés mellett a zenélést sem hagyta abba. Összefüggő, „kollázs-lemezeket” készített. Az 1983-as Swordfishandtrombones egyes részletei akár egy Fellini-filmbe is beleillenének, a Rain Dogs (1985) valóságos mélyszociográfia, míg a The Black Rider és a The Bone Machine a feketénél is sötétebb.

Az utóbbi 1992-ben Grammy díjat nyert a legjobb alternatív album kategóriában. Még letisztultabb az 1999-ben készült Mule Variations albuma, amiért újabb Grammy-díjat gyűjtött be. 2002-ben a Lewis Caroll nyomán készült Alice című lemeze új értelmezést adott a különös mesének, és a Kafkától ihletett Blood Money hangulata sem nevezhető túlságosan napfényesnek. 2006-ban a Real Gone után jelentette meg Orphans: Brawlers, Bawlers and Bastards című tripla lemezét, amelynek 56 dalából 26 ritkaság, 30 pedig vadonatúj volt. Waits a lemezét feleségével, Kathleen Brennannel írta és vette fel, akivel harminckilenc évvel ezelőtt kötöttek házasságot. 2011-ben bekerült a Rock and Roll Halhatatlanjainak Csarnokába. Ugyanebben az évben jelent meg új stúdióalbuma a Bad As Me, amely a művész 25. lemeze.

Pályafutása alatt kevés dala jutott a slágerlisták közelébe, mégis korunk egyik meghatározó zenésze. Hihetetlen mélységekbe ereszkedő, recsegő hangját zörgő, sípoló hangszerekkel gazdagítja, így teremt meg egy csak rá jellemző, összetéveszthetetlen világot. Dalai a brechti songok, a cool jazz, a sötét tónusú blues és a Tin Pan Alley hangzás dühös, máskor fájdalmas elegye. A sikátoros utcán kóborló elveszett lelkek szószólója, egy olyan világé, amelyet csak kevesen járnak meg, mégis, vagy éppen ezért, neki köszönhetjük a pop zene sziporkázóan egyedi pillanatait – olvasható a Sajtóadatbank összegzésében.

Borítókép: Tom Waits a Buster Scruggs balladája című filmben