Postapalota: 112 éve szép és változatlan

Hogy miben rejlik a szépsége? Leginkább abban, hogy igen jó stílusérzékkel talált itt egymásra gótika, reneszánsz és szecesszió. Mert a szobrai gótikus jellegűek, a külső díszítőelemek a reneszánszot idézik, míg az oldalhomlokzat több eleméről a szecesszió köszön vissza. S mindennek a koronáját adják a Zsolnay-tetőcserepek, összességében azonban egyik sem idegen a másiktól. Továbbá ezen az épületen nemigen látszik a kor, talán éppen azért, mert mindig ügyeltek a küllemére, hiszen folyamatosan nagy tömegeket szolgált ki. Miközben nem történtek rajta nagy átalakítások, alig változott rajta és benne valami.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] A pécsi belváros egyik ikonikus épülete a Postapalota (Fotó: Laufer László)
[/caption]

A története ott kezdődik, hogy 1840-ben még a Perczel utcában állt a város egyetlen postahivatala, ahol mindössze egy postamester dolgozott, s volt egy postaszolga segédje. Aztán olyan rohamosan nőtt meg az igény az új és újabb postai szolgáltatásokra, hogy a múlt századfordulón országos pályázatot kellett kiírni egy kétszintes postapalota felhúzására.

A helyzet egyébként a gazdasági és társadalmi hátteret illetően kísértetiesen hasonlított napjainkhoz: a város anyagi és erkölcsi előnyöket várt a beruházástól, új álláshelyeket, jól kereső hivatalnokok érkezését, akik családilag sokat fogyasztanak, és elfoglalják a belvárosi üres lakásokat. Motiváló volt az is, hogy ekkor költözött innen Bécsbe a Duna Gőzhajózási Társaság vezetősége, valamint tette át székhelyét Budapestre a vasúti üzletigazgatóság. Az is mintaértékű újdonság volt, hogy az építkezésnél a pécsi iparosok elsőbbséget élveztek.

Több dolog hátráltatta az építkezést, a költségek is elszaladtak, de végül két év alatt elkészült és 1904-ben megnyílt a postapalota, hogy aztán több mint száz éven át használhassák és csodálhassák a pécsiek, baranyaiak.

Hosszasan vitáztak a helyéről

A Postapalota tervpályázata olyan népszerű volt, hogy 28 pályamű érkezett rá. Az első díját Balázs Ernő nyerte el (ő alkotta többek között a zombori vágóhidat, a pápai főgimnáziumot, a nagykikindai városházát). A Zsolnay-gyár pedig a tetőcserepeken túl a postai funkciót jelképező pirogránit domborműveket és a mázas címert is megalkotta. Jókora viták előzték meg a Postapalota felhúzását, mert nem volt egyetértés a helyét illetően. Volt, aki a városházán látta volna szívesen, tervezték a mai Dischka Győző utcába, valamint a zsinagóga mögé, a Munkácsy utcába is.

Végül a Jókai utca (akkor Deák utca) lett a befutó, ami jelentősen átformálta a belváros peremkerületét: többek közt kiszélesítették az utcát, s rendezték a kaotikus állapotú Citrom utcát is.

Több ismeret a régmúltról

Alig találni adatot az épület születéséről, kialakításáról, a korabeli krónikák is meglehetősen hiányosak. Szerencsére dr. Pilkhoffer Mónika alapos levéltári keresgéléssel, a Pécsi Napló híradásainak áttekintésével sok izgalmas információt feltárt a Postapalotáról. Pécs építészete a századfordulón (1888–1907) címmel 300 oldalas könyvben összegezte a talált dokumentumokat, továbbá olyan neves pécsi épületekről is szerzett így új ismereteket, mint például a városháza, a nemzeti színház, a takarékpénztár, a főpályaudvar, a csapatkórház, az elmegyógyintézet, a szegényház, vagy a Krajczáros-laktanya. Aki tehát még alaposabban szeretne elmélyedni a 110–130 éve született, ma is álló pécsi középületeket illetően, annak kihagyhatatlan ez a könyv.