Stenczer Béla, a jó humorú énekes-színész, a született Švejk

– Hogy értékeli az elismerést?
– Tavaly lettem a Pécsi Nemzeti Színház Örökös tagja, a POSZT-ot pedig kezdettől fogva szervezem. Már nyugdíjas vagyok, de havi húsz előadásban most is szerepelek, és bár a színházfesztiváltól is elköszöntem, összességében mindig jól alakult minden, elégedett vagyok a pályafutásommal. Az olyan kitüntetéseket pedig mindenkor megkülönböztetett sikerként könyvelem el, amit civil közösségektől, vagyis a közönségtől kapok. A baranyai vállalkozók díja tehát nagy öröm számomra, bár megjegyzem, ismerek legalább fél tucat olyan pécsi embert, aki szerintem ugyanígy megérdemelné.

– Igaz, hogy különleges viszonya van a zenével?
– Tulajdonképpen 55 éve kezdődött, amikor gyerekszereplőként egy operában léptem először a Pécsi Nemzeti színpadára. Aztán rengeteg zenés játékban játszottam, szervezőként még a jazzkultúra városi népszerűsítéséért is kitüntettek. Otthon hatalmas rock CD-DVD gyűjteményem van, de újabban mindig ugyanazt teszem fel, az East együttes pécsi jubileumi koncertjét, amit a POSZT-on rögzítettek 2012-ben, amikor a hívásunkra 18 év után újra összeálltak.

– Milyen volt a POSZT belülről?
– Gyönyörű. Az első tíz esztendő különösképpen, amit viszont én irányítottam, az már egy kicsit macerásabb. Elkezdett ugyanis recsegni, ropogni a találkozó, miután kétfelé vált a színházi szakma, s egyre kevésbé a minőség számított, sokkal inkább a hovatartozás. S hogy milyen legyen ezután? Nekem az az igazi, ami eddig volt, mivel nem tudom kívülről, függetlenül nézni a rendezvénysorozatot. Nyilván lehet másként csinálni, máshová helyezni a hangsúlyokat, mert a POSZT három tulajdonosa eleve mást vár el a találkozótól. A város közönségvonzó, idegenforgalmat generáló eseményeket szeretne, a szakma pedig műhelyfoglalkozásokból, beszélgetésekből, iskolaszínházból kérne többet. El kell tehát dönteni a fő csapásirányt, számomra azonban az lesz az igazi változás, hogy ezentúl nyugodtan végig tudok majd nézni néhány előadást.

– Mi a toplistája a PNSZ-szerepeiből?
– Több mint félszáz darabot kell mérlegre tenni, de ami az első helyre kívánkozik, az Sancho Panza, akinek a bőrébe több szereposztásban is belebújhattam. Ez a figura alkatra és karakterre is nagyon eltalált. Emellett eljátszhattam Tevjét, a tejesembert a Hegedűs a háztetőn-ben, és a nagy operettek minden buffo, azaz komikus szerepét. Prózában pedig igen közel áll hozzám Švejk, a Képzelt beteg Arganja és Schultz úr a Kabaréból.

– Mi volt a színházi tevékenysége mozgatórugója?
– Meg kell mondanom, engem mindig az vezérelt, hogy alapjában véve egy lusta ember vagyok, de rendkívül kötelességtudó. Csak közösségben tudok igazán jól dolgozni, magamtól nem sokat kutakodnék semmilyen irányban, ám ha feladatot kapok, azt képességeim szerint tűzön-vízen keresztülviszem. Ez határozta meg mindenkor a színházi és a szervezési munkámat is.

– Hogy kapcsol ki egy színész?
– A progresszív rockzenén és a jazzen túl nagy Barcelona- és Chelsea-szurkoló vagyok. Még ha a kékek az utóbbi időben le is ültek egy kicsit, azért igyekszem megnézni a meccseiket. Emellett gyakran elidőzöm a természettel kapcsolatos ismeretterjesztő csatornák műsorain is.

Épületgépész-üzemmérnök

Stenczer Béla 1952-ben született Pécsett. Az 1. számú gyakorló általánosba járt, a vegyipari gépészeti technikumban érettségizett, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán épületgépészként lett üzemmérnök, az ELTE-n művelődésszervező képesítést szerzett. Dr. Sződy Szilárd Pécsi Amatőr Színpadán kezdte a pályát, a PNSZ-ben 1990 óta tag, miközben 15 évig irányította a teátrum szervezői, közönségkapcsolati irodáját. Nívódíjas, kétszer kapta meg a Közönség Díját, Pro Communitate kitüntetése van. Kezdettől a POSZT szervezője, az utóbbi öt évben a színházfesztivál ügyvezetője. Két fia van, Ákos (35) ügyvéd Budapesten, Péter (34) angoltanár a Belvárosi Általános Iskolában.