Német tájházat alakított ki Somogyi László urológus Kisjakabfalván

– Kivételesen szép a Konrád Ház. Hogyan került a birtokába?
– A dédnagypapám parasztháza volt, amit öcsémmel 2001-ben vissza tudtunk vásárolni. Őt hívták Konrád Jánosnak, akit Johannes Conrad néven anyakönyveztek. Anyai ágról sváb származású vagyok, apairól felvidéki magyar.

– Miért gondolta, hogy tájházat alakít ki belőle?
– A cél hármas volt, tisztelet az ősök előtt, hiszen a svábság lejött a Dunán a semmivel, de kivételes munkakultúrát hoztak az agyukban és szorgalmat a kezükben, ezért elképesztő értékeket tudtak létrehozni. A második a turisztikai cél volt, és „falumentés”. Kisjakabfalva, amit Jackfall néven is ismernek, egy csodás, de egyre inkább elöregedő zsákfalu, Villány közelében. Ha az oda érkezők egy része ellátogat a tájház miatt a szülőfalumba, talán néhányan vesznek itt házat, rendbe hozzák.

– És a harmadik cél?
– A legfontosabb: a tanuló­ifjúságot tanítani, megmutatni, hogy ezek az egyszerű emberek a kétkezi munkájukkal mit hoztak létre. Azt mondják a régiek, hogy petróleumot és sót kellett a faluba behozni, minden mást megteremtettek.

– Hogyan maradt meg a ház és az értékek?
– Egy felvidéki, gyermektelen házaspár lakott benne utoljára, ők mindig hazavágyódtak, emiatt nem verték le a festéket, sem a Szentháromság-szekkót az első szobában, és a bútorokon túl megmaradt a díszkapu feletti utcafronti naiv kép, a dédnagyapám reliefje.

– Hogyan folyt a gyűjtőmunka?
– Sok eszköz és tárgy megmaradt, a többit ismerősöktől, illetve a pécsi régiségvásárban vettem. A most 85 éves édesanyám és szakértőként Lantos Miklósné Imre Mária, a pécsi Néprajzi Múzeum volt munkatársa segített.

– Mikor lehet megtekinteni?
– Délután kettő és három között mindennap nyitva van. Előzetes telefonos egyeztetés alapján, vezetéssel bármikor megtekinthető.

– Ön ismert és elismert urológus, a pécsi klinika igazgatóhelyettese is volt. Mindig orvos szeretett volna lenni?
– A szüleim gazdálkodó parasztok voltak, azt mondták, én csak tanuljak, mással ne törődjek. Gimnáziumba már Pécsre, a Nagy Lajosba jártam. Másodikban kezdtük a biológiát, ami nagyon tetszett, megyei versenyt is nyertem. Volt egy rendkívüli tanárom, dr. Tibor Istvánné, ő írta akkor a második osztályos biológiatankönyvet Magyarországon. Ő mondta másodikban, hogy menjek orvosnak. Amikor odahaza ezt elmeséltem a szüleimnek, megijedtek, nem hitték, hogy egy falusi fiúból orvos lehet, de aztán egyből felvettek a pécsi egyetemre.

– Arra még kíváncsibb vagyok, hogyan választja ki egy fiatalember magának az urológiát.
– Én semmiképpen sem elméleti szakember vagy kutató, hanem kétkezi, manuális, operáló orvos akartam lenni. Egy szemész doktornő patrónusom javasolta, hogy olyan manuális szakmát válasszak, amit át lehet látni, és többek közt felsorolta az urológiát is – és nem csalódtam az évtizedek alatt.

Lovak, harmonika

Dr. Somogyi László Kisjakabfalván született 1950-ben. Felesége dr. Végh Mária háziorvos, a PTE Alapellátási Intézetének igazgatóhelyettese. Lányuk Rita, két unokájuk Máté és András.

Somogyi László nem csupán a tájházat alakította ki aprólékos és elszánt gyűjtőmunkával Kisjakabfalván, de alpolgármesteri tisztséget is vállalt, így is tenni próbál szülőfalujáért. Hobbija a lovaglás és a tangóharmonikázás. Utóbbit gyerekkora óta műveli. Lovagolni nyugdíjasként tanult meg. Legszívesebben a Konrád Háznál befogott arab telivérekkel hajtja a tájházhoz tartozó hintót.