Ígéretek, menekültek, énekek

Fodor Ibolya, egész évben
Január
Rögtön az elején (gonoszkodva azt is mondhatnánk: a témához méltóan) csalunk egy kicsit: Fodor Ibolya ügye ugyanis 2014 végén kezdődött. Elsőként a fideszes színekben városházi képviselő, Fodor Ibolya hazaárulónak nevezte a tüntetőket, pár nappal később kiderült, hogy ő korábban felfüggesztett börtönt kapott sikkasztásért. Januárban aztán Páva Zsolt polgármester levélben kérte Fodor Ibolyát a mandátuma visszaadására – ez nem történt meg, sőt elindult egy szappanoperákba illő fordulatokat hozó, végtelennek tetsző kötélhúzás. Jelenleg Fodor Ibolya – ugyan már nem fideszes színekben, de attól még – képviselő, igaz, a botrányok óta szinte mindig üresen árválkodott a széke a közgyűlésben. Nem irigyeljük azokat, akiket ő képvisel.

Bankbedőlés és sorban állás
Február
Semmi sem mutatta, hogy a február utolsó keddjén fél Baranyára rászakad az ég. Huszonnegyedikén reggel csak annyit hallottunk, hogy a Buda-Cash Brókerház átfogó ellenőrzése során komoly visszaélésekre bukkantak. Dél felé már a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy ez bizony nem csak egy amolyan fővárosi úri huncutság: befagyasztották ugyanis a DRB Bank ügyfeleinek számláit.

Egy pillanat alatt tömegek jelentek meg a tíz baranyai fiók előtt, s bár lincshangulat nem alakult ki, azért azokban a napokban nagyon nem lettünk volna a fiókvezetők helyében. Aztán eltelt pár nap, szépen, lassan mindenki pénzéhez jutott, akár meg is nyugodhatnánk – de valószínűbb, hogy mostanra nagyon sokan kiszerettek a kisebb bankokból.

Komló börtönnel gazdagodik
Március
„Börtön Komlón” – ha lenne egy punkzenekarunk, tutira ezt a nevet adnánk neki, állati jól mutatna egy koncertplakáton, csupa nagybetűkkel. Mondjuk az is igaz, hogy egy nagylemez nem lenne elég megénekelni azt a rengeteg fordulatot, ami ebben az ügyben történet 2015-ben. Indult a márciusi bejelentéssel, folytatódott a dühös tiltakozással, aztán jött egy szavazás is, az igenek nyertek, de nem nyugodtak meg a kedélyek, demonstráció is volt, aláírásgyűjtés is, a népszavazás végül elmaradt, októberre aztán végképp eldőlt, hogy lesz Komlón börtön, a kormany.hu oldalra is felkerült, akkor pedig már nincs visszaút, ugye. Igaz, az első kapavágásra még várni kell – de már nem olyan sokat.

Viktor mindent megígért
Április
Ha Angliában élnénk, akkor valamelyik fogadóirodánál meg lehetett volna tenni, hogy miket ígér majd Pécsnek az áprilisban ide látogató miniszterelnök. Persze, sanszos, hogy túl nagy összeget nem akasztottunk volna le a tippjeinkkel – aki ismeri ezt a várost, ezt az országot, ezt a kormányzatot, az tudta, hogy mik lesznek majd a kulcsszavak. M6-os, munkahelyteremtés, külföldi diákok, szabadidőpark, és még néhány hasonlóan hangzatos hívószó – csupa olyan, amitől megdobban a szívünk. De hát ez is volt a cél, szívdobbanások kierőszakolása, meglovagolva a közhangulatot. Nincs ezzel semmi baj, megszoktuk már, hogy így működik a világunk – a kulcs az, hogy megállunk-e a dobbanásoknál, vagy lesznek látható eredmények is. Bizakodunk.

A mi csapatunk, a megye I.-ben is
Május
Először csak arról jöttek a pletykák, hogy a labdarúgóvezérek bekeményítése ezúttal nem kamu, most aztán tényleg lesz valami. Kizárás, egészen konkrétan – és a PMFC is érintett, egészen konkrétan. De mégsem hittünk benne. Annyira nem, hogy – és jöjjön egy műhelytitok – a májusi döntés napján (a lapzárta miatt) előre megírtuk a jegyzetet a témához, arról szólt, hogy kapjanak már a fejükhöz az illetékesek, most még megúszták, de legközelebb nem fogják. (Ennyire nem tudtuk elhinni, hogy a PMFC-t is kizárják az élvonalból.) Aztán késő este kiderült, hogy nincs legközelebb, nem úsztuk meg, most csapták ki a Pamacsot – mi meg írhattunk új cikket. Azóta eltelt bő fél év, a gárda szárnyal, igaz, a megye egyben, de kit érdekel: ez is csak magyarfoci. A miénk.

Kiránduló Csontváry-képek
Június
Pedig akár büszkék is lehetnénk. Nyílt egy Csontváry-kiállítás a fővárosban, elpattintottak oda egy rakat képet tőlünk, Pécstől, de megígérték, hogy amint ott bezárnak, jönnek is vissza a festmények. Egy ideális világban nem is értenénk, miért volt akkor a felzúdulás júniusban, hiszen előfordul az ilyen, a képek vándorolnak, aztán meg hazatérnek, s kis szerencsével ráirányítják a figyelmet az eredeti otthonukra, hoznak így turistákat is talán. Csak hát mi már jó ideje „az ördög nem alszik” jegyében pörgetjük a hétköznapjainkat – úgyhogy majd akkor leszünk nyugodtak, ha minden kép visszaérkezett. És akkor kezdünk majd el azon gondolkodni, hogy vajon mikor is jár le a pécsi Csontváry Múzeum kormány által elképzelt szavatossági ideje.

Tíz napra dalra fakadt a város
Július
Idén volt tíz nap, amikor úgy éreztük magunkat, mintha mi lennénk a világ közepe. Sőt, valójában az is voltunk: július végén olyan volt a megyeszékhely, mint egy felbolydult méhkas – csak mondjuk a méhek nem igazán szoktak dalra fakadni tízméterenként, minden apropó nélkül. A nemzetközi kórustalálkozó rengeteg énekest és még annál is több turistát hozott a városba, abban a tíz napban minden tökéletes volt, mindenki jól érezte magát, és ha nem is mindenki, de sokan még talán az éneklést is megszerették. Az Europa Cantat olyan volt, amilyen egy kicsit nagyobb odafigyeléssel talán az EKF lehetett volna – de ne bánkódjunk már ezen, inkább raktározzuk el a sok emléket, és reménykedjünk, hogy lesz majd még sok ilyen élményben részünk.

Összefogás a továbblépéshez
Augusztus
Ugyan már áprilisban felbontotta a pécsi önkormányzat a városháza aljában működő a Murphy’s Pub bérleti szerződését, augusztusig kellett várni arra, hogy történjen valami. Addig ment a huzavona, a város nem tudta becsukatni a Murphy’st, senki nem értette, miért nem mentek ki például ugyanazok az erős emberek, akik a vízművet simán elfoglalták annak idején, szóval működött a Pub, ültek ott a vendégek, fogyasztottak ezerrel. Aztán augusztusban a környékbeli éttermeket, kávézókat üzemeltetők megüzenték: ha a Murphy’s nem fizet, akkor ők sem fognak. Innentől gyorsultak fel az események, úgy látszik, ennyi, egy finom fenyegetés kellett az előrelépéshez – a történet végül októberben zárult, akkor húzta le a rolót a húsz éve működő Murphy’s.

Egyre csak jöttek a menekültek
Szeptember
Nyilván nem voltak olyan illúzióink, hogy az ezen a nyáron elindult menekültválság teljesen kikerüli majd megyénket, de azért arra sem számítottunk, hogy heteken, hónapokon át más téma nem is lesz a közbeszédünkben, minden másról elfeledkezünk, minden mást zárójelbe teszünk abban a pillanatban, hogy megérkezik az első konvoj dél felől kora ősszel. Aztán persze lecsengett ez is, nem lett menekülttábor Martonfán, nem szól müezzin hívódala a pécsi dzsámiból, és nagyon, nagyon messze vagyunk attól, hogy gyerekeink csadorban menjenek a suliba a koránt taulmányozni. De az a pár nap, pár hét emlékezetes marad – az emberi egyszerűség és xenofóbia végre kedvére kitombolhatta magát.

Búcsúzunk a Magasháztól
Október
Az, hogy a Magasház mennyire meghatározó pontja életünknek, jól mutatja, hogy jó ideje már nincsen olyan szilveszteri évösszegző összeállításunk, amelyben ne szerepelne valamiképpen. Hol azt írjuk, hogy új a tulajdonos, hol azt, hogy milyen tervek vannak a megmentésére, újrahasznosítására, hol meg azt – ezt konkrétan most –, hogy végre aláírták a megállapodást a lebontásáról.

Idén októberben ugyanis ez történt, s hogy ezúttal nem csak lelkes szignózásról van szó, azt jól mutatja, hogy decemberben már el is kezdődött a környék fokozatos darabokra szedése. Azaz innentől már tényleg csak pár lépés, és végleg eltűnik a város egyik korszakosan nagy szégyenfoltja. Jó, legyünk őszinték, pár egészen óriási lépés, de akkor is. Örüljünk.

A farkas és az igazgató
November
Lehetne akár egy modern mese címe is, „A farkas és az igazgató”, olvasnánk a gyerekeknek lefekvés előtt, hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy állatkert Pécsett, ahonnan egy szép napon megszökött az oda éppen csak beköltöztetett farkas, bolyongott egy ideig az erődben, üldözte a fél város, aztán este egyszer csak szembetalálkozott az állatkert igazgatójával, aki lelőtte, itt a vége, fuss el véle.

Mondjuk erősen valószínű, hogy a gyerekek nem álmodnának túl szépet – és mi sem vagyunk teljesen elégedettek, még akkor sem, ha tudjuk, ott és akkor sanszos, hogy mi is ugyanígy tettünk volna. Nem indult jól tehát az új pécsi állatkert története – jövőre meglátjuk, sikerül-e elfeledtetni a rossz felütést.

Világképet formáló Mikulás
December
Az év utolsó hónapjában világrekordot láttunk Pécsen: nagyon rövid idő alatt sikerült nagyon sok ember világképét nagyon átformálni. Akik ugyanis ott voltak a Széchenyi téren, a Mikulás látogatásán, azok biztosan más emberként keltek fel a következő reggelen. A tíz éven aluliak például egy életre leszámoltak azzal, hogy a Mikulás jószívű, nagyokat kacagó, ajándékot hozó – a nagyszakállú villámgyorsan Voldemort meg Darth Vader mögé csúszott le a szimpátialistán. A tíz éven felüliek pedig attól az illúziótól vettek végső búcsút, amelybe oly sokszor kapaszkodtak (kapaszkodtunk) ebben az évben is – nevezetesen, hogy alapvetően azért minden rendben van. Sok van rendben, de minden még nincs. Talán majd jövőre másként lesz.