Épületek, amelyek Pécs varázsát adják

– A XIX. század végének, a XX. század elejének pécsi építészete a fő kutatási területe. Miért?
– Mindig nagyon érdekelt a historizmus művészete, ráadásul ez a korszak egy igazi kincsesbánya a kutató számára, hiszen rendkívül sok épület született ebben az időszakban, melynek következtében térben is erőteljesen terjeszkedett a város.

Mecsetek, barokk pavilonok, százéves villák

A világörökség részét jelentő római kori sírépítmények, török időkből származó fürdők, dzsámik és XIX. századi villák, no meg kevésbé közismert építészeti gyönyörűségek teszik Pécset különleges turisztikai látványossággá. Új, most induló sorozatunkban a város feltárt és rejtett építészeti értékeinek igyekszünk a nyomára jutni.

– Hogy állunk más hazai nagyvárosokhoz képest?
– Pécsett nagyon kevés nagy nevű fővárosi vagy külföldi építész dolgozott. A XIX–XX. század épületeinek túlnyomó többsége helyi mesterek munkája. Viszont képzett iparosokról van szó, aminek köszönhetően a városkép rendelkezik egyfajta provinciális bájjal.

– Milyen korszakok különíthetők el a város építészetében?
– Az egyetemes művészettörténeti korszakok közül a késő római keresztény időszakot, a török kort, a historizmust, a két világháború közötti éveket és a 2. világháború utáni időszakot emelném ki, amelyek jelentősen alakították a városképet.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Rengeteg épület van, ami a szívemnek kedves, de talán a Schlauch-villatelepet mégis kiemelném – mondja dr. Pilkhoffer Mónika (Fotó: Laufer László)
[/caption]

– Nem említette a Bauhaust.
– Az az igazság, hogy Molnár Farkas mindössze egy villát tervezett itt, Breuer Marcell pedig semmit. Johann Hugo és Stefan Henrik nevét nálunk alig ismerik, Forbáth Alfréd pedig ugyan 1933–1938 között Pécsett működött, de mennyiségileg jelentősebb az ekkortájt a városunkban dolgozó kisebb mesterek modern építészeti tevékenysége.

– Érdemes szót ejteni az ipari emlékekről is.
– Igen, mert Pécs azon ritka magyar városok közé tartozik, melyeknek 19–20. századi fejlődésében fontos szerepe volt az iparnak. Említhetnénk a katonaság vagy az állami hivatalok idetelepítésének városfejlesztő szerepét is, de a bányászat sokkal jelentősebb változásokat eredményezett.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Az Ullmann-telep Hársfa út és a Wass Albert út közötti bányász-sorházai kifejezetten korszerű, modern városrészt képviseltek a múlt századfordulón (Fotó: Laufer László)
[/caption]

– Mit köszönhetünk a bányászat­nak? Hiszen ma az így született lakótelepek nem tartoznak a közkedvelt negyedek közé.
– Minőségében, igényességében, stílusában a Dunagőzhajózási Társaság által emelt épületek igen előremutatók voltak. Az Ullmann-telep (a Hársfa út és a Wass Albert út közötti rész) például kifejezetten korszerű, modern városrész volt a múlt századfordulón. Természetesen egy akkori szoba-konyhás munkáslakás ma már nem felel meg az igényeknek.

– Van kedvenc pécsi háza?
– Rengeteg épület van, ami a szívemnek kedves, de talán a Schlauch-villatelepet mégis kiemelném. Ez a Szabadság utca bal oldalán, a református templom közelében található. Faornamentikás, svájci típusú villákról van szó, amelyeket az 1880–1890-es évek legjelentősebb pécsi építési vállalkozója, Schlauch Imre tervezett.

– És olyan épület, amit nagyon félt, mert több törődést érdemelne?
– Ha én dönthetnék, hogy elsőként mit kellene felújítani, akkor biztos, hogy a káptalani házakkal kezdeném a Janus Pannonius utcában. Rendbe tetetném a Nádor Szállót vagy a Kazinczy u. 1. alatti épületet is.

– Akadnak olyan emlékek is, melyek nyomokban hoznak vissza régi időket?
– A Zsolnay Múzeum épületét említeném, melyet Pécs legidősebb házának tartanak, és gótikus, valamint reneszánsz részletei is láthatók. A városnak összességében igen értékes részét képezik a nagy belső udvarok, ahol a barokk korban például hangulatos kerti pavilonokat emeltek, s ezekből még áll néhány a városban. Emellett szép mennyezetfreskók találhatók a Király utca több házának lépcsőházában, mint például a 8. és az 59. szám alatt. Az egyik legnagyobb szívfájdalmam pedig, hogy a Jókai tér 11. szám alatti ház szépen restaurált, klasszicista stílusú falfestményekkel díszített emeleti termei nem látogathatók. A homlokzat felújítása elkészült, de az épület nem kapott új funkciót, így kapui zárva vannak a nagyközönség előtt.

Kutató a zene és a történelem útján
Dr. Pilkhoffer Mónika 1973-ban született Pécsett. A Művészeti Szakközépiskolában érettségizett, ekkoriban még zongoristának készült. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem szakon diplomázott 1998-ban. A doktori értekezése Pécs építészete a századfordulón (1888–1907) címmel látott napvilágot. 2008-ban jelent meg Bányászat és építészet Pécsett a 19–20. században című kötete, 2013-ban pedig a Pécsi enteriőrök címmel született ismeretterjesztő műve.
Most Lang Adolf építész (többek között a Pécsi Nemzeti Színház és városháza tervezője volt) életútján dolgozik. A PTE BTK Történettudományi Intézet Modernkori Történeti Tanszékén adjunktus.
Férje, Radnai Imre angoltanár a PTE-n, két gyermekük van, András hétéves, Hanna két és fél esztendős.