Az élmények tényleg egy életre szólnak

– Mesélj a kezdetekről! Hogyan indult a kalandod?

– Egy nyári ösztöndíjra jelentkeztem, s ehhez el kellett mennem egy kiválasztós hétvégére. Ezen a már hazatért diákok is tartottak előadásokat a csereévükről, és ekkor fogott meg nagyon egy fiú élménybeszámolója – ő Németországban töltött 10 hónapot. Hazaértem, és azt mondtam a szüleimnek, hogy ha nem kapom meg az ösztöndíjat, akkor is kimegyek. Így is történt, az AFS csereprogram segítségével kijutottam.

– Melyik városban éltél?

– Bitburgban laktam 10 hónapon keresztül. Ez a város Németország nyugati felén van, Luxemburgtól körülbelül egy órára. A fogadócsaládom hasonlított a sajátomra: apa, anya, öcsi itt is, ott is. Egyike voltam azon szerencséseknek, akik egyetlen családnál tölthették ezt a 10 hónapot.

– Mennyire sikerült megtanulni németül?

– Kiutazás előtt már tíz évig tanultam, de ez nem jelentett sokat az elején. Ugyanakkor nem telt el egy hónap, és már úgy éreztem, hogy nagyjából mindent megértek. Az iskolaudvaron, amikor a lányokkal beszélgetni kezdtünk, nem kellett színlelnem, hogy értem, mit mondanak: tényleg bele tudtam folyni a beszélgetésekbe.

– Ha már az iskola szóba került, mesélj arról! Például mik a legnagyobb különbségek a magyar és a német iskola között?

– Az első osztályommal szerencsém volt, 22 lány és 4 fiú volt az osztálytársam. A lányok nagyon sokat segítettek, az egyikkel együtt jártam az iskolába, a másik elhívott röplabdázni, a harmadik moziba, a negyedik buliba. Tényleg nagyon sokat köszönhettem nekik, de egy fél év után meguntam a tizedikes tananyagot, és átkéredzkedtem a 11. évfolyamra. Ott már nem volt ilyen könnyű dolgom. Három fakultációt kellett választani, és több más tantárgy is választható volt, így végre nem kellett kémiára járnom. Minden órán más emberek ültek mellettem, mindig külön be kellett mutatkoznom.

– Másként viselkednek a német iskolások, mint a magyarok?

– Vannak eltérések, igen. Például mindenki óriási nagy dossziékkal jár iskolába, a sportcipőt pedig a táska oldalára kötve hordják. Az órákon figyelnek, jegyzetelnek, és rendezetten tartják a papírjaikat az említett dossziékban. A tanárokat gyakran tegezik, de mégis látszik, hogy tisztelik őket.

– Milyen kikapcsolódási, szórakozási lehetőségeid voltak Németországban?

– Bitburg nem nagyváros, de így se unatkoztam egy hétvégén se. Mindig mentünk valahova a barátokkal, buliztunk, grilleztünk, várost néztünk, átugrottunk Luxembourgba. Emellett Németország e részén nagy hagyománya van a fúvós zenekaroknak. Fogadóapukám karmester volt az egyikben, így oda is bekerültem. A péntek estéket általában próbával töltöttük, aminek szerves része volt a masszív sörivás és a különböző korosztályok hajnalig tartó beszélgetése.

– Sikerült barátokat szerezned?

– Sok extra programon vettem részt, ezért nagyon sok érdekes embert megismertem. Vannak, akik jobban a szívemhez nőttek, velük máig is folyamatosan beszélgetek, és már többször el is látogattunk egymáshoz az utóbbi két évben. Más cserediákokkal sajnos nem tudtam annyi időt eltölteni, mint szerettem volna, de többükkel nagyon közel álltunk egymáshoz, mivel hasonló dolgokat éltünk meg külföldön. Hiába nem beszélgetek gyakran egyikükkel se, de tudom, hogy van, ami összeköt minket, és bármikor számíthatok rájuk, ha esetleg útbaigazításra lenne szükségem egy másik kontinensen.

Öt kontinens negyven országa

A nemzetközi diákcsere­programok szervezésével foglalkozó American Field Service (AFS) 1990 óta működik Magyarországon – a jövő szeptemberben induló csereprogramjaira február 6-ig jelentkezhetnek a Baranya megyében élő középiskolások is. A diákok öt kontinens mintegy negyven országa közül választhatják ki azt az úti célt, ahol a 2016/2017-es tanévben fognak önkéntes befogadó családoknál élni és helyi iskolákban tanulni.

Megkérdeztük Tóth Zsófiát arról is, mit gondol erről a lehetőségről.

– A csereprogramot azoknak ajánlanám, akik egy kis izgalomra, új közegre, új élményekre vágynak. Én például sokkal önállóbb lettem, megtanultam gazdálkodni a pénzből, amit szüleim havonta utaltak nekem Magyarországról. Nyitottabb lettem más kultúrák felé. Más országok ételeit is szívesen megkóstolom, legújabb kedvenceim a thai ételek lettek. Azt is meg kell persze említeni, hogy a családnak is egy érdekes kísérlet ez: a szüleimnek most volt lehetőségük arra, hogy kipróbálják, milyen lesz, amikor a gyerek kirepül a fészekből.