Négy év alatt megszokta a skandináv országot Mészégető Balázs

– Kezdjük az indulással!

– 2011. január 5-én jöttem ki Norvégiába, Oslóba, egy Erazmus-pályázat segítségével, előtte mérnök informatikusként tanultam a Budapesti Műszaki Egyetemen. Megismertem ezt az országot, meg is kedveltem, úgyhogy utána már csak egy rövid időre költöztem haza, megcsinálni a záróvizsgámat és megvédeni a diplomámat. Júniusban voltak a vizsgák, azután kezdtem el munkát keresni Oslóban, akkor még Magyarországról.

– És sikerült találni?

– Igen, egy multinál, a Thomson Reutersnél, szinte azonnal, 2011 augusztusában. Szoftverfejlesztő mérnöknek vettek fel. Eltelt egy kis idő, amíg sikerült albérletet találni, de szeptemberben már dolgoztam.

– Azt tudjuk, hogy az élet elég drága odakinn – a fizetések ehhez idomulnak?

– Minden nézőpont kérdése. Én nehezen tudtam átállni: hiába magasabb a fizetés, ha az ember 25 évig hozzászokik egy bizonyos szinthez, nehezen fogadja el a magasabb árakat. A magasabb fizetéshez ugyanakkor persze nagyon könnyű hozzászokni.

– Kell a norvég nyelvtudás a munkához?

– Eleinte az angol volt a társalgás nyelve a munkahelyen. A Thomson Reuters egy amerikai cég, ehhez mérten el is várják, hogy angol legyen a munkanyelv, meg persze az utcán, az üzletben, bárhol mindenki tud jól angolul – ami nem csoda, hiszen a norvég nagyon sokban hasonlít az angolra illetve a németre is. Norvégul nem tanultam azelőtt soha, de nekiálltam tanulni. Láttam, hogy több lehetőség van, ha az ember beszéli a helyi nyelvet, s velem is ez történt, két és fél év után otthagytam a Thomson Reuters-t, és egy norvég cégnél, a Vismánál kötöttem ki. Idén júniusig voltam ott, most senior webfejlesztő mérnökként dolgozom ez egy kisebb cégnél.

– Beszéljünk kicsit a hétköznapokról! Nem lenyomó a hosszú tél?

– Tény, hogy korábban sötétedik, viszont cserébe nyáron szinte egyáltalán le sem megy a nap. Ez sokaknak furcsa, de szerintem jó dolog. Szerencsére aludni bármikor tudok, másban meg nem akadályoz. Nem szokott amúgy extrém hideg sem lenni, a tenger miatt, igaz, nyáron sincs forróság.

– A skandináv krimikben mindig azt olvashatjuk, hogy a természetközeliség nagyon erős. Igaz ez?

– Igen, itt nagyon sokat kirándulnak, meg persze síelnek az emberek. Eleve a városban is rengeteg park van, ahova az emberek szívesen kijárnak, a város határából pedig sok túraútvonal indul, amelyeknek a nagy része télen sífutópálya.

– Mi a helyzet a norvég ételekkel?

– Érdekes, de sok húsfélét nem is lehet frissen kapni, csak fagyasztva. Nagyon sok halat esznek, menzákon legalább hetente egyszer van. Karácsonyra van pár jellegzetes ételük, például a füstölt-szárított bárány borda vagy a sült sertésoldalas – hát, a mi megszokásaink szerint egyik sem éppen karácsonyi. Hiányoznak is a hazai ízek, amikor otthon vagyok, mindig hozok borokat, csülköt, egy pár szál kolbászt. Itt egyébként azt hívják kolbásznak, amit mi virslinek. Olykor szoktam kacsát-libát is hozni magammal, azt itt szinte alig kapni, csak néhány speciális boltban, lefagyasztva.

– Lesz ebből hazaköltözés valaha?

– Igen, szerintem lesz hazaköltözés, bár nem mostanában: az év elején vettünk egy szép belvárosi lakást a barátnőmmel, úgyhogy egy ideig még itt fogunk lakni, de aztán hosszabb távon más terveim vannak, amihez nem biztos, hogy jó a norvég klíma.

„Azt a papírt össze kell tépni!”

Norvégia alapban is érdekes ország – de ezekben a napokban számunkra még érdekesebb. Nem árulunk el titkot: a labdarúgó pótselejtező miatt.

– Voltunk kint barátokkal múlt csütörtökön szurkolni - tudtuk meg Mészégető Balázstól. – Nekem az volt a furcsa itt, az oslói meccsen, hogy mindenki csak ült, nem csináltak semmit,  se éljenzés, se skandálás, zászlólengetés, semmi. A magyar táborban bezzeg ment a szurkolás ezerrel, ahogy azt kell!

Az hogy Norvégia elbukott Magyarországgal szemben, minket nyilván örömmel tölt el – kíváncsiak voltunk arra, hogy a norvégok hogyan élték ezt meg.

– Természetesen csalódottak, de mindenesetre nekem gratuláltak a kollégáim hétfőn. Olvastam valahol, hogy az egyik norvég játékos nem fogadta jól a vereséget, azt mondta, hogy nem a magyaroknak, hanem a norvégoknak kellett volna nyerniük, mert papíron jobbak. Elolvastam a hozzászólásokat is a cikk alatt, valaki azt írta, hogy akkor azt a papírt nagyon gyorsan össze kellene tépni. Ha egy meccsen győztük volna le őket, akkor foghatnák a véletlenre, így viszont ők is elismerik, hogy jobbak voltunk.