Baranyaiak külföldön: a haza ott van, ahol jól érzed magad

– Mikor kezdődött a kaland?
– 2009 májusában jöttem az Egyesült Államokba azzal a céllal, hogy egy évig fejlesztem az angoltudásomat, majd visszatérek Európába. Először Seattle-be mentem, ahol 16 hónapig laktam, 2010 októberében pedig New Yorkba költöztem az itt megismert párommal.

– Mi volt az elindító akkor régen, hat évvel ezelőtt?
– Már gyerekkorom óta külföldre vágytam. Mindig kívülállónak éreztem magam a nyitott gondolkodásom, a változatosság utáni vágyakozásommal. Német kéttannyelvű iskolákban tanultam, a diplomámat Sopronban, német nemzetiségi óvónőkent szereztem 2007-ben. Az oklevél megszerzése után kaptam is munkát Németországban, egy bölcsődében, hat hónapig voltam ott, de a magyar főnököm kihasznált, így visszatértem Baranyába. Azután nagyon jó helyem volt egy falusi óvodában, Pellérden, de kevesebb, mint egy év után újra elvágyódtam. Az anyagi nehézségek mellett a külföldön megtapasztalt nyitottság és a kultúrák kavalkádja vonzott.

– Az Egyesült Államokban volt valamilyen segítsége?
– Egy cégen keresztül jöttem ki, bentlakásos nevelőnek. Biztos állást kaptam egy amerikai –magyar családnál, ahol a szállás és az ellátás mellett havi ezer dollárt is kerestem. Két évig tudtam a program keretében itt tartózkodni, utána vízumot kellett váltani, és a munkakeresés is rám maradt.

– Meséljen még a munkáról!
– Au-pairkent jöttem ki, majd nevelőnőként dolgoztam. Sajnos a magyar diplomámat itt nem fogadták el, így beiratkoztam főiskolára, hogy elhelyezkedhessek óvónőként. Végül szerencsém volt, mert egy brooklyni magánóvodába felvettek. New York viszont drága város, így nekem is több munkám van: alkalmanként babysitterként is dolgoztam, valamint az engem is kiközvetítő au-pair cég helyi képviselője vagyok. Idén májusban szereztem meg a diplomámat.

– Azaz tipikus amerikai család lesz az önöké?
– Nem, mert úgy tervezzük, hogy két év múlva Németországba költözünk. Nekem jövőre lesz lehetőségem jelentkezni az amerikai állampolgárságra, amit mindenképpen szeretnénk megvárni, de utána indulnánk. Pedig jól érezzük itt magunkat, vannak magyar barátaink is, de őszintén mondva, nekem nem számít a nemzeti hovatartozás. A férjem filippínó, az egyik legjobb barátom kambodzsai, a másik kolumbiai, de rajtuk kívül is sok német, illetve ázsiai barátunk van.

– Miért pont Németország?
– Gyarapodik a családunk, így új dolgok kerülnek előtérbe: a család közelsége, az oktatás. Németországból közelebb lesz az én családom, és ott sokkal olcsóbb és jobb az egészségbiztosítás és az oktatás. Lehet, hogy Amerika a lehetőségek hazája, de sok esetben a fent említettek hiánya megnehezíti az életed. Ráadásul én nagyon büszke vagyok az Európában megszerzett ismeretekre, amit az oktatási rendszernek köszönhetek, és ugyanezt szeretném biztosítani a gyermekem számára is.

– Hiányzik azért Magyarország?
– Bizonyos emberek, dolgok hiányoznak. Most, hogy gyermeket várunk, ez még inkább megerősödött. Szeretek magyar ételeket főzni, a kultúrát mindig is ápolni fogom, s szeretném átadni a gyermekemnek. Úgy érzem, hogy a haza ott van, ahol jól érzed magad, ahol elfogadnak. Nekem ez a férjem mellett van, legyen az Amerikában, Németországban, vagy a világ végén.